Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 52 -felfüggesztették a helyhatóságokat, a megyei bizottmányokat, az ország élére helytartó, a megyék élére pedig a már említett különböző elnevezések alatt kormányzók kerültek. Az új rendelkezések a megyei kormányzókat bízták meg a legfontosabb feladatok ellátásával. A kormányzó " a kormánynak az illető megye területére kirendelt legfőbb közigazgatási közege" volt, Sashegyi megállapitása szerint, egyenesen a kancellár illetve a helytartó alá rendelve.^ Ő irányította a közigazgatás, a törvénykezés, az egyenes adózás ügyeit, feleske ttette a tisztikart, felterjesztette a megye költségvetését a helytartótanács által engedélyezett keretek között. A közigazgatás gyakorlati munkáját az alispán alatt álló hivatal látta el, de fölötte maginak a főispán-kormányzónak önálló hivatalszervezete működött. A meglévő iratok mutatják, hogy ez a hivatal Bihar megyében a kiegyezés időszakáig fennállt;a vezetésben voltak ugyan személyi változások, de a hatáskör végig azonos maradt. Az 1865 augusztus 26-án kiadott kancelláriai rendelet kifejezetten arról intézkedett, hogy a megyék élén a főispán áll, aki a közigazgatás és törvénykezés ügyeit minden vonatkozásban jogosult ellenőrizni, felügyel a közbiztonságra, és végrehajtja a felsőbb rendeleteket. A kiegyezés után a főispán jogállása megváltozott, mert egyszerűen a kormány helyi képviselője lett, a közigazgatás ügyeibe azonban nem szólhatott közvetlanül bele. Mindezekre a kérdésekre viszonylag jó forrásokat nyújtanak a megmaradt iratok, amelyek az ügyintézés rendjére is tájékoztatást adnak. Az iratkezelési rend arra mutat, hogy az ügyiratokat minden esetben szabályos iktatókönyvben tartották nyilván, de az irattárba helyezés után nem az iktatás sorszáma alapján kezelték, hanem tárgyi csoportositásban. Az egy tárgyban keletkezett iratok hátraugrós módszer szerint azonos alapszámot kaptak, az alapszám azonos volt a kiinduló iktatószámmal. így keletkeztek pl. a zsidóösszeÍrásokra vonatkozó ügycsomók, az adózásra, népösszeirásra tartozó együttesek, a kereskedők és iparosok számbavételének okmányai. Sajnos, az iratok egy része - köztük a segédletek is - a gyakori személyváltozás, köl - töztetés, rongálódás, selejtezés tudatos iratpusztitás miatt elveszett. Emiatt a kutatónak minden esetbe Ragukat az ügyiratokat kell elővennie. Az iktatás után az ügyiratokat a kormányzói hivatal előadója referálta, majd az ügycsoport vezetőjének láttamozása után a főispáni helytartó /főispán, királyi biztos, vagy más néven/ kiadványozta. Az előadóiveken megtalálhatók a kezelői feljegyzések s ezek nagy mértékben elősegítik a korszak ügykezelési módszerének feltárását. A főispáni iratokkal kapcsolatban a figyelem külön felhívandó arra, hogy a politikai mozgalmait megismeréséhez nélkülözhetetlenek, már pedig a provizórium idejének társadalmi mozgása helytörténeti vonatkozásban még jórészt feltáratlan. Jegyzetek 1./ A Bach-korszakban végbement változásokat a már jelzett és ebben a kötetben kiemelt tanulmányon kívül ismerteti Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori
