Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IX. fondcsoport. Testületek

- 562 -"Tisza-Dobi Társulat" volt. A tényleges munkát 1846-ban kezdte meg ía ~ír az első években több gátat épített, több helyen kisebb átvágásokat teljesített. Kár 1847-ben felvette az "Alstí-Szabolcsi Tiszaszabályozó Társulat" nevet, amely később a későbbi oimben jelzett elnevezéssé változott. Illetékessége Tok a^tol a Kőrösökig terjedt, tehát nagy területet fogott át; a közbeeső folyók, folyások, árterületek, közöttük a Hortobágy és mellékfolyói mind a társulat ellenőrzése alatt álltak.-^

Az iratok között közgyűlési, választmányi, osztálybizottsági jegyzőkönyvek, főmérnöki jelentések, gátépitési naplók, ártéri földkönyvek, járulékkivetési iratok találhatok, bennük lényegében tehát mindazok az adatok fellelhetők, amelyek az érdekelt birtokosság földterületének nagyságára, a gátvédelemre, a vízvédelmi munkálatokra, mederrendezésekre vonatkoznak. Az iratok még a kultúrmérnöki hivatal fondjában található adatokkal egészithetők ki*

Hasonlóan gazdag a "Berettyó-Kőrösi Vizszabályozó és Ármentesitő 'Társulat " az 1852-1948 években keletkezett levéltári anyaga is. Az iratok tárgya hozzávetőleg azonos a korábbiakkal, de má3 területekre vonatkozik. A levéltár által készitett repertórium részletesen feltünteti, hogy egyes csomókban milyen természetű ügyek fordulnak elő a megnevezett folyók és a hozzájuk tartozó csatornák, mellékfolyók medreinek, gátjainak épitésével és karbantartásával kapcsolatban. Különösen, sokrétűek a választmányi jegyzőkönyvek, amelyek a közgyűlések határozatainak végrehajtásával foglalkoznak. Az ügyiratokból viszont a Hortobágytól kezdve a Szeghalomig, Sarkadig terjedő vidék folyómenti településeinek szinte minden, a vizjárással kapcsolatos kérdése feltárható a fond alapján.

Adatok találhatók bennük a vizkárok elleni védekezésre, a településviszonyokra, útvonalak bővítésére, gátak használhatóságaira, a települések terjeszkedésére, stb. Mindezekan túl megismerhető belőlük a társulat életének menete, szervezeti változásai, személyzeti viszonyai, a napszámosok foglalkoztatottsága, bérviszonyai és munkabeszüntetései.

A fenti társulatból szakadt ki és önállósult a "Berettyó-Ivánfenéki- Mesterszállási Vizszabályozó és Ármentesitő Társulat" amelynek átmeneti önállósága 1882-1889. között állt fenn. A fennmaradt közgyűlési és választmányi jegyzőkönyvek a megtett intézkedésekről tájékoztatnak, de iratok hiányában a végrehajtott munkálatok részletkérdései nem ismerhetők meg. 1889 után a társulat működése a Berettyó-Kőrösi Társulat iratanyagából derithető fel.

Az ármentesitő társulatok iratai - az önkormányzati jog felszámolása után - 1948-ban a Vízügyi Igazgatóság jogelődjének kezelésébe kerültek. A különböző fondókat a Vizügyi Igazgatóság adta át folyamatosan a Levéltárnak, amelyek a Levéltárak Országos Központjának fondutasitásához igazodóan középszinten rendezte azokat; a rendezés 1968-ban fejeződött be és a szinte ömlesztett iratanyagból az iratképző szervekhez alkalmazkodó tagolást sikerült kialakítania.

A rendezés után elkészült levéltári raktárjegyzékek állagok szerint haladó módszer alapján készültek, ennek megfelelően a szervezeti felépítés figyelembevételével különválasztották a testületi, az ügyviteli, a pénzgazdálkodási és egyéb iratokat. A kutatás nem nélkülözheti a levéltári segédleteket, mert azok nemcsak a raktári elhelyezésre utalnak, hanem a középszintű nyilvántartásoknak megfelelő tematikai eligazítást is nyújtanak. Ha a rendelkezésre álló nyilván-