Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IX. fondcsoport. Testületek
- 538 -előterjesztették a terület kiosztásának elveit. Állásfoglalásuk szerint "a béres földekkel és kaszálókkal biró polgárokra és birtokosokra, birtokok mennyiségéhez képest" kell a területet felosztani; ennek alapján a szükséges felmérés és kiosztás céljából bizottságot küldöttek ki. Ilyen elgondolásokból kiindulva szerveződött a városi tanács hadipénztárának kezelésétől teljesen független, u.n. polgári pénztár, amelynek az al - kalmazottait maga a polgárság választotta és elszámolásait a közgyűléseken választott önálló bizottság ellenőrizte. A pénztár bevételeit a kincstári bérletek törlesztésére, bizonyos beruházásokra, az időszakonként felmerülő kiadásokra forditották. 1833# május 31-én a királyi biztos is megállapította, hogy "ezen pénztár ... a többi felső felügyelés alá tartozó több központárakon kivülinek nyilváníttatva, ez eránt királyi befolyás utjani rendelkezést a tulajdonos nélkül el nem fogadhat". Mindezeket a későbbiek folyamán is figyelembe vették és többek között a királyi bizottság 1844. augusztus 5-én tartott ülésén a tanács határozottan állást foglalt amellett, hogy a földipénztár ellenőrzésébe sem a kamara, sem a királyi biztos nem szólhat bele, miután az maguknak a polgároknak a kezelése alatt áll és a bevételi összegek a polgárság, valamint a tanács közgyűlésén bo's zott döntések alapján kerülnek felhasználásra. A földipénztár a kapitalizmus korában is fennállt és lényegében csak 1923-ban szűnt meg, amikor a városi birtokok ügyében már más intézkedések voltak érvényben, a pénztár önálló hatáskörű munkája iránt fékezte a városi birtokpolitika végrehajtását; a kincstárral szemben teljesítendő kötelezettségek a birtokokkal kapcsolatban már megszűntek, emiatt nem is volt indokolt a pénztár további fenntartása. Ezek az okok vezettek arra, hogy a pénztár fenntartása a városi számvevőség kötelezettségévé vált. A földipénztár iratai több okból kifolyólag gyűjtemény jellegű kezelést kivannak. Mindenek előtt gyűjteménynek fogható fel az iratok fondja azért, mert a pénztárat fenntartó szervezet mintegy közbirtokosság tevékenykedett, élén a mindenkor megválasztott vezetőivel. De maga az ügykezelés sohasem zárult az egyes társadalmi korszakok szerint, miután a földbérletek hasznosítása maguknak a polgároknak érdekében és általuk történt; de gyűjtemény jellegűnek tekintendő azért is, mert a földipenztárban nemcsak olyan iratok találhatók, amelyek annak működése során keletkeztek, hanem a tanács ide utalta a megvásárolt kincstári birtokokon létesített ipari és kereskedelmi vállalkozások működése kapcsán keletkezett iratokat is. Ilyen módon a földipénztár vételezte be többekközött a Gillányi féle korcsmának, a Ponyvás pénztárnak, a Ludas csapszéknek jövedelmeit és az azok fenntartásához szükséges kiadásokat az teljesítette. Ezek miatt a földipénztár iratanyagában a városi kishaszonvételek bevételeinek és kiadásainak egy része elszámolást nyert. Az iratok történeti hasznossága a mezőgazdasági birtokviszonyok és a jövedelmezőség megállapításánál felbecsülhetetlen és eddig valójában kiaknázatlan a források gazdag sora/ Ha bárki Debrecen birtokpolitikájával és birtokügyi beruházásaival kiván foglalkozni, semmiképpen sem nélkülözheti a pénztári elszámolásokat. Különösen gazdagnak tekintendő az a jegyzőkönyv, amely a tanácsi és közgyűlési határozatokat teljes szövegükkel ismerteti, valahányszor a
