Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IX. fondcsoport. Testületek
- 525 -a kutatás módjára nézve megjegyzendő, nogy az iratokat segédletek hiányában nagyobbára egyedileg kell átnézni, bár sok esetben a kis terjedelmű anyag nagyobbarányú kutatást nem tesz lehetővé. A kutatást nagymértékben elősegíti a pontosan összeállított raktári Jegyzek, amely az anyag elhelyezésére is utal, s részletes tájékoztatást ad az egyes iondókban található jegyzőkönyvi és iratanyag tartalmi vonatkozásaira is. Fizikai állapotát tekintve meg kell említeni, nogy az anyag állapotát nagymértékben meghatározza az, nogy korábban hogyan tárolták, s mennyire gondozták. Levéltárba kerülését megelőzően sok esetben nem túlságosan nagy gondot roraitottak kezelésére, ezért egy része csupán a levéltárban kapott gondosabb kezelést, más része igen a nelyszinen jó állapotban vészelte át két háború viszontagságait. A társulati iratok, jegyzőkönyvek, egyéb feljegyzések egy része viszonylag rendezetten a Déri Muzeum gyűjteményéből a céhek iratanyagával együtt az ötvenes evek elejen került át az akkori Állami Levéltárba, más része Ömlesztett állapotban volt talainato s rendezése 1%3-ban történhetett meg. A rendezés mindenekelőtt arról döntött, hogy milyen iratok melyik fondba tartozzanak, majd azt birálta el, hogy az ősszelogott egyetlen raktári egységet alkotó nyilvántartások a cenek, vagy az ipartársuxatok íondjába kerüljenek, iá roiyamat végrenajtása után a fond kialakítása a szervek runkciojaból Indult ki, s elsőnek mindenkor az alapítási, alakulási iratokat vette számba, amelyeket a közösségi eietre vonatkozó anyag követett, s végül a gazdasági, számadási iratokkal zárta a xondot, vagy állagot. Az 18'?2. évi ipartörvény megjelenése előtt ‘j9 céh működött Leorccenben. De bármennyire is lehetővé tette e törvény az ipartársuiat megalakulását, az idöu ev végéig összesen 24 törvényes axapszaoáilyai renaeikező ipáitar^uxat alakult.^ A megalakult 2^- társulatnak l<fIO tagja volt, jóllehet az 1860. évi népszámlálás adatai szerint összesen 2561 volt az önálló válxalkozók száma. E- zek szerint 1151 kézmüiparos, az összes ipart űzőknek mintogy 45 %-a nem tartozott az új szervezetbe. Még akkor is nagy a kívülállók száma, ha ez a szám az országos átlagban jóval magasabbnak mondható. Az ipartörvény megjelenése előtt 3357 céh működött az országban, az 1880-as évek adatai szerint viszont csak 1400 ipartársulat jött létre, ami azzal magyarázható, hogy a törvényt nem előzte meg olyan előkészítés, amely már az 1884« évi törvény alapján létrejött ipartestületek esetében elmondható, különösen, ha a későbbi módosító rendelkezéseket is figyelembe vesszük. Az 1872-es ipartörvény szétzilálta az addig kialakult rendet, az ipar ás kereskedelem fejlődésére nem volt termékenyítő hatással, igy nem lehetett véletlennek tekinteni a század végén és a XX. század elején bekövetkező változásokat • Jegyzetek 1. / Dr. Lippay István: Az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról. A céhszabályok jogtörténeti fejlődése, valamint az 1932. évi VIII. te. magyarázata. Budapest. 1932. 33.1* 2. / Béres András: A céhek iratai IX. 1-55. Levéltári források. I. kötet. Nyomdában. 3. / Dr. Lippay István: i.m. 33.1.
