Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
VIII. fondcsoport. Intézetek, intézmények
- 429 -A középiskolák /Mervó Zoltérmé/ A középiskolák a legmagasabb tanulmányokra előkészítő iskolatípusok, amelyeknek feladata, hogy a tanulmányi időszak alatt általános műveltséghez juttassák hallgatóikat. A célnak megfelelően hazánkban az idők folyamán a középiskoláknak különféle tipusai alakultak ki. A tanitás anyagától függően nevezték ezeket gimnáziumoknak, reáliskoláknak, reálgimnáziumoknak. Előbbieknél a humán tárgyak, utóbbiakhál a gyakorlatias képzés és a természettudományi ismeretek közlése került előtérbe. A közoktatás korszerű reformjáért harcoló nevelők elképzeléseiket a szabadságharc bukása miatt nem tudták megvalósítani. Az ellenforradalmi önkényúralmi rendszer a magyar közoktatásügyet saját céljainak megfelelően alakította át, s elsősorban a polgárság érdekeit tartotta szem előtt. Az iskolarendszer átalakítására irányuló reformok közül kiemelkedő jelentőségű az Organisations-Entwurf, amely a középfokú oktatás korszerüsitését szolgálta. A gimnáziumot 8 osztályúvá tette a korábbi 6 osztályos gimnázium és kétéves filozófiai tanfolyam egybeolvasztásával. Tanterve a humán tárgyak tanításának kedvezett, de jelentős szerep jutott a reáltárgyak oktatásának is. Az osztálytanitási rendszer helyébe a szaktanári rendszert vezette be a szervezési tervezet és érettségi vizsgálatot adott.^ A polgári fejlődés követelményei siettették az ujtipusú reáliskolák szervezését is, amelyeknek alsó tagozata főként az ipari, kereskedelmi szakképzést biztosította, felső évfolyama pedig előkészített a műszaki tanulmányok folytatására. Ezzel a magyarországi iskolák az osztrák iskolákkal közös szervezetet nyertek, és munkájukat a németesitő törekvések határozták meg. A Thun-féle középiskolák rendszerét vette figyelembe Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter, amikor 1883-ban kidolgozta és a XXX te. keretében nyilvánosság elé tárta a középiskolai törvényt, amely továbbra is meghagyta a gimnáziumokat és a reáliskolákat, mint középfokú oktatási intézményeket, a meghatározta képesítési rendszerüket. Állami felügyelet alatt egységes szervezetet adva szabályozta az iskolafenntartók jogait, kötelességeit. Uj tantervek kidolgozásával biztosította a tanitás színvonalának emelését, új módszerek alkalmazása mellett. Uj középiskolai reform kidolgozására a Tanácsköztársaság idején került sor, amikor a Forradalmi Kormányzótanács XXIV. sz. rendelete folytán az iskolák állami tulajdonba kerültek. A reform a középiskolák osztályjellegét szüntette meg, s a természettudományi tárgyak tanításának előtérbe helyezésével kívánta biztosítani művelődéspolitikai elveinek megvalósítását. A Tanácsköztársaság leverése után az oktató-nevelő munka középpontjába a sovinizmusra nevelés került, s az ellenforradalmi rendszer reformja nem az egész társadalom kulturális érdekeit, csupán a "felső réteg" érdekeit volt hivatva képviselni. Klebelsh&rg Kunó 1924* évi középiskolákról szóló XI.
