Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
VII. fondcsoport. A jogszolgáltatás területi szervei
- 382 -vény is vagyoni /x legalább évi 20 korona egyenes állami adó fizetéséhez:/ vagy szellemi cenzushoz kötötte, de többek között a napszámosokat és szolgákat az esküdtek névjegyzékébe való felvételből éppen úgy kizárta, mint az 1867 évi rendelkezés. Az esküdtszék működését az első világháború kitörésekor az ország területének nagyrészén, majd fokozatosan egyre több törvényszéknél felfüggesztették, végül az ellenforradalom kezdetén a 6898/1919,M.E.sz. rendelettel a felfüggesztést általánossá tették s ezzel az esküdtszékek működése végleg megszűnt. A bűnvádi perrendtartás /x1896:XXXIII.te.:/ nem állapította meg a hatásköri szabályokat, ezekről az életbeléptető törvény /:1897:XXXIV,te.x/ intézkedett, s a Btk. hármas felosztásának: bűntett, vétség és kihágás elvét követte. A törvényhozás abból indult ki, hogy a helyes birói szervezeti politika érdekében az eljárás és határozathozatal a bűncselekmények súlyosság és minőség szerinti különbözőségéhez képest, különböző szervezetű bíróságokhoz kerüljön, A járásbiróság elé kizárólag a vétségeket - ezek közül is csak a törvényben tételesen felsoroltakat - és a közigazgatási hatóságokhoz nem tartozó kihágásokat utalták. A tételesen fel nem sorolt vétségek és büntettek, valamint a pénzügyi kihágások elbírálása került a törvényszék hatáskörébe s ezekben az ügyekben három tagú tanács Ítélkezett. 1921-ben az ide utalt büntetőperek egy részében bevezették az egyesbirósági eljárást, majd az egyesbirói hatáskört 1930-ban újra rendezték. Lényegében a Horthy-korszak végéig a törvényszék elé tartozó bűnügyek egy részét egyesbiró, másrészét - a jelentősebbeket - három tagú tanács intézte. A 16352/1892. I.M. sz. rendelet alapján a sajtó útján elkövetett büntető ügyek elbírálása az Ítélőtáblák székhelyein lévő törvényszék hatáskörébe tartozott, illetékességi területe tehát ezekben az ügyekben az Ítélőtábla egész kerületére kiterjedt. Az 19138VII, tc-vel minden büntető hatáskörrel rendelkező törvényszéknél külön fiatalkorúak bíróságát szervezték meg. Az 1921:111,te. pedig a politikai természetű bűnügyeket az Ítélőtáblák székhelyein lévő törvényszékek hatáskörébe utalta. Az 1938:XVT. te. ezekre az ügyekre ugyancsak az Ítélőtáblák székhelyein lévő törvényszékeknél ötöstanácsot szervezett s az eddigi kétfokú perorvoslati elv áttörésével csak egyfokú jogorvoslatot, u.n. semmiségl panaszt engedett a kúriához. Az 1911. évi polgári perrendtartás tételesen a járásbiróság hatáskörébe tartozó pereket sorolta fel s úgy rendelkezett, hogy a törvényszék hatáskörébe csak azok a perek tartoznak, amelyek nincsenek a járásbiróság hatáskörébe utalva. Anélkül, hogy a hatáskör részletes taglalásába bocsátkoznánk, csupán arra utalunk, hogy a törvényszék hatáskörébe tartoztak azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke a 3000 pengőt meghaladta, továbbá értékre tekintet nélkül a hitbizományi perek, a birák és más állami tisztviselők által hivatalos eljárásukban okozott károk megtérítése iránti perek, kereskedelmi cég használásának jogából származó perek, a közkereseti és betéti társaság feloszlatására irányuló keresetek, részvénytársaságok és szövetkezet közgyűlési határozatának megtámadása iránt indított perek, végül mindazok a perek, amelyeket külön törvény a törvényszék hatáskörébe utasított. Ilyenek voltak többek között a házassági és általában a személyi állapotot
