Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

VI. fondcsoport. A közigazgatás területi szakszervei

I- 360 -meghagyta a neki alárendelt tanfelügyelőségeket. Ezek illetékessége azonos volt a törvényhatóság területével, de oly hozzátétellel, hogy ha a tanfelügyelőség székhelye törvényhatósági joggal felruházott város volt, akkor annak nem volt önálló tanfelügyelője. Emiatt került Hajdú megye és Debrecen város élére egyetlen tanfelügyelő. A tanfelügyelő tagja volt a közigazgatási bizottságnak, amelyen belül a tanügyi előadó feladatát látta el.

E törvénynek más vonatkozásban is nagy jelentősége volt, mert lényegében a másodfokú tanügyigazgatás átszervezésével járt együtt. Korábban ugyanis, az 1927. évi 12. t.c. értelmében, felállították a polgári iskolai tankerületi főigazgatóságokat, amelyeknek alárendelték az állami, társulati, községi, magán, valamint a felekezetiek közül az izr. hitközségek által fenntartott polgári iskolákat. Ilyen tipusú polgári iskolai tankerületi főigazgatóságot szerveztek Budapest, Debrecen, Pécs és Szeged székhellyel, de nem mindegyik működött, mert a debreceni polgári iskolai kerület jogkörét a szegedi, mig a pécsiét a budapesti látta el. Ezek a polgári iskolai tankerületi főigazgatóságok is megszűntek az 1935. évi 6. t.c. után.

A törvény végrehajtása során nemcsak a polgári iskolák felügyeleti szervezete változott meg, hanem a korábban működött más intézményeké is. A különböző korábbi szakágazati tanügyigazgatás nagy mértékben decentralizálta az oktatásügy állami ellenőrzését, és emiatt szükséges volt azoknak összefogása. Ennek az elgondolásnak és az oktatásügy állami ellenőrzésének megvalósitása érdekében felszámolták a különböző szakágazati főigazgatóságokat. E cél az oktatásügy egységes felügyeletét kivánta biztosítani, és összhangban állott az állam minden irányú hatalmi szervezeteinek kiépítésével; Többek között megszüntették a VKM alá tartozó iparoktatási főigazgatóságokat, amelyet az 1896-ban kiadott 56.258 VKM. számú rendelettel hoztak létre, működését pedig a 18633/1896. K.M. számú rendelettel szabályozták. Az iparoktatás irányítása e rendeletek értelmében két főigazgató által történt: egyiket a közoktatásügyi, másikat a kereskedelemügyi miniszter nevezte ki. A két főigazgató kölcsönös felügyeletet gyakorolt a különböző ipari szakiskolák fölött. Ugyancsak megszűnt 1935-hen a felsőkereskedelmi iskolák királyi főigazgatósága, amelynek felügyeletét 1872-től 1895-ig a tanfelügyelők, majd 1895-től az önállóan megszervezett felsőkereskedelmi iskolai főigazgatóság látták el. Hasonlóképpen megszüntették a tanitó- és tanitónőképző intézetek főigazgatóságát, amelynek működése 1905 óta ismeretes, de 1920 óta szélesebb jogkört élvezett.

Mindezekből érthető, hogy a tankerületi főigazgatóságok hatásköre 1935 után átfogta a tanügyigazgatás minden ágazatát, ezért az iratok a közoktatás állapotának megismerése szempontjából felbecsülhetetlen fontosságúak.^

Az új törvény alapján a debreceni tankerületi főigazgató irányitása alatt álló hivatal iratanyaga széleskörűen tartalmazza nemcsak Hajdú- és Bihar megyék, valamint Debrecen város tanügyi intézményeinek történelmi forrásait, hanem a Szegedig, Mátészalkáig húzódó megyék iskolai jelentéseit is. Békés, Szolnok, Szabolcs, Szatmár megyék iskolatörténeti kutatói 1936 után éppenúgy tájékozódhatnak a főigazgatósági iratokban, mint Hajdú és Bihar megyék történészei. Ehhez a területi szélességhez hozzájárul még az, hogy 1936 januárjától