Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
VI. fondcsoport. A közigazgatás területi szakszervei
- 347 -zavart okozott, mert a korábban keletkezett ügyiratokat is - újabb előfordulásuk esetén - átszámozták, és emiatt a segédletek, a jó egykorú nyilvántartások, mutatók többször használhatatlanokká váltak. Az ilyen gyakorlatból adódó ellentmondásokat a levéltári rendezés sem küszöbölhette ki, mert az iktatókönyvek csak szórványosan maradtak fenn, ezért a felszabadulás utáni új szám és a régebbi jelzet konkordanciája nem állapítható meg. A fenti okok miatt a kutatásban a ma meglévő segédletek nem használhatók; helyettük a levéltár által készitett repertóriumot kell figyelembe venni. Ez ugyanis feltünteti az irat alapszámát - az egykorú levéltári irategyüttes közös számát —, az irat tárgyát és az évhatárokat. Az természetes, hogy a repertórium nem vetiti ki az olyan témakört, mint pl. a munkásmozgalom, sztrájk, amelyről az irat tartalma beszél; a segédlet ugyanis mederrendezésről, kubikolásról vagy másról szól, és az akkor észlelt társadalmi jelenségekről mütató formájában nem tesz emlitést. A kultúrmérnöki hivatal iratait a levéltár 1952 óta folyamatosan vette át; korábban rendezetlen állapotban a Vizügyi Igazgatóság kezelte őket; nem megfelelő helyeken tárolta, emiatt a helytörténeti kutatásnak ezt a nagyon fontos forrásanyagát veszteség érte. A levéltári rendezés 1963-ban fejeződött be, az állagok kialakítása is akkor történt. A Debreceni Vegykisérleti Állomás a mezőgazdasági termékek megvizsgálására alakult intézmény volt azzal a feladattal, hogy a magvak fajtai tisztaságát, egészségügyi felhasználhat óságát ellenőrizze. Kezdetben a Hajdú megye területén összefonódott a pallagi akadémia tanszékeiveikésőbb önálló intézményként tevékenykedett. A különálló állomásokat az 1895* évi 46. t.c. alapján kiadott 38286/1896. P.M. számú rendelkezés szervezte meg az ország több vidékén. De a rendelet előtt már működő állomások szervezeti kereteit az újak kialakításánál figyelembe vették és többek között emiatt tekinthető a debreceni állomás is régebbinek, mint az önálló működésének kezdetét jelző szabályzat. Valójában a debreceni intézet önállósága, 1894-től datálható, de teljesen új szervezete 1912-ben alakult ki, amikor elvált a pallagi akadémiától. Az iratok kezelése a debreceni minőségvizsgáló intézetnél kifogástalan volt; a segédkönyveket és nyilvántartásokat pontosan vezették, és azok nagy része megmaradt. Az iratok maguk azonban a háború folyamán és utána részben megrongálódtak. A levéltár 1966-ban rendezte a fondot, amely kutatható állapotban van. A gabonaforgalmi központ debreceni kirendeltsége nem anryira szakigazgatási szervezet volt, mint inkább kereskedelmi feladatokat látott el. De a gabonafelvásárlásban, a tiltott árúértékesités üldözésében hatósági jogkört élvezett, ami közigazgatási szakfeladatot is jelentett. Irataiból minimális mennyiség maradt fenn, mindössze a malmok vámkeresményének kimutatásai ál 1 n^kaz 1943-1944. évekből rendelkezésünkre.
