Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
VI. fondcsoport. A közigazgatás területi szakszervei
- 345 -azonosak voltak a gazdasági szak, - s ha voltak; a főiskolák szakembereivel, elsősorban vezetőjével. Debrecenben a pallagi akadémia növényegészségügyi tanára látta el a körzeti hivatal vezetését. Mindenütt voltak megbízottal, akik jelentéseket készítettek a körzet meghatározott növényvédelmi munkájáról. A debreceni körzet kivételes helyzetet foglalt el, mert felügyeleti jogköre és irányitó befolyása kiterjedt Hajdúszoboszló városra, valamint Balmazújváros, Egyek, Mikepércs, Tiszacsege, Vámospércs, Földes, Hajdúszovát, Kaba, Nádudvar, Püspökladány, Tetétlen községekre. A megbízottak részére küldött levelek egy része 1944-ből fennmaradt. A vízgazdálkodásra, partvédelemre, az öntözésekre, a talajjavításokra, a hídépítésekre, a folyóvizek szabályozására vonatkozóan a debreceni kultúrmérnöki^hivatal irataiban maradt ránk viszonylag nagyobb mennyiség. Az állami kultúrmérnöki szolgálat egységes szabályozását és központosított szervezetét az a XIX. század második felében jelentkező igény teremtette meg, hogy az egymás után kialakult vizitársulatok és vizrendésasti intézmények megfelelő, országosan lehetőleg egységes irányítást kapjanak. A XIX. század első felében kisebb jelentőségű folyamszabályozási társulások alakultak, amelyek inkább kísérleti jellegűek voltak; később a vízrendezés! társulatok nagyobb feladatokat is vállaltak, és nem egyszer egymást sértő módon bővitették érdekeltségüket. Ennek a spontánul fejlődő szervezkedésnek kívánt gátat vetni az 1870-es években megindult akció a társulatok öszszehangolására és elsősorban az állami érdekek biztosítására. Ennek a koncepciónak jegyében született meg 1879-ben az országos hatáskörű kultúrmérnöki szolgálat, amely eleinte inkább talajjavítási feladatokat látott el. Az 1885. évi 23. t.c. az ú*^-* vízjogi törvénnyel még határozottabban körvonalazta a vízügyi szolgálatot, majd 1886 január 1-től folyamatosan megszervezte a kultúrmérnöki hivatalokat. A törvény végrehajtása során a kultúrmérnöki szolgálat az országos feladatokat nyolc kerületi szervezetben látta el, közülük a VI. kerület a Tiszától a Marosig terjedő illetékességgel Debrecen központban alakult meg. A területi beosztás az idők folyamán változott, 1901-ben már 19 kerület volt, de 1922-ben számuk ismét nyolcra csökkent. A kultúrmérnöki hivatalok centralizált intézmények voltak és feladatukat kerületi központokként látták el. Felügyeleti szervük az Országos Kultúrmérnöki Hivatal volt. A kerületi szervek élén az igazgató állt, akinek műszaki referense a főmérnök volt. Ügyeiket az állami intézkedéseken belül a helyzethez alkalmazkodóan önállóan intézték, tehát nem kirendeltségekként, hanem területi illetékességük körén belül középszervekként működtek. Hivatali ügyrendjüket a 17*202/1887. F.M. számú rendelet szabályozta, megállapítva, hogy hatáskörük kettős célra épül: a vízrendészeti munkákra és a vizhasználati tevékenységre. Utóbbi magában foglalta a vizlecsapolást, a belvízvédelmet, az öntözéses gazdálkodás állami szabályozását.*^ A vizitársulatok felett, amelyeknek egy része már több évtizedes múltra tekintett vissza, közvetlen felügyeletet nem gyakorolt, miután fizok önkormányzati társulásokként működtek, ennek ellenére irányította azok viz-
