Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai

- 21 -A program szerint az uralkodónak május 15-én kellett volna Békésről Szalontán és Gyapjún át Nagyváradra érkeznie, ahol két napig tartózkodott vol­na, és 18-án távozott volna Mezőkeresztesen, Berettyóújfalun és Derecskén át Debrecenbe. Az egyes községek az uralkodónak és feleségének kőrútjuk során aján­dékokat is nyújtottak át. A belényesi járási hivatal azt jelentette, hogy a rézbányái bányászok néhány darabos ércet /einige Stuffen/ szándékoztak át­nyújtani az uralkodónak. A margitai szolgabiró viszont azt jelentette, hogy já­rásának nincs ajándékozási szándéka. A szalontai járási hivatal is azt jelen­tette, hogy sem Sarkadon, sem Szalontán, ahol pedig a program szerint az ural­kodói menet meg fog állni, az elöljáróságok nem képesek ajándékokat adni, köz­ségeik szegénysége folytán. A szalontai zsidó hitközség viszont az uralkodó felesegének fehér selyemből és aranyból készült, arany himzéssel és gyémántok­kal diszitett legyezőt kivánt átnyújtani. Ahhoz azonban, hogy ez megtörténhes­sék, a hatóságoknak előbb Ferenc József beleegyezését kellett megszerezniük. Azt is megkérdezték az egyes községektől, akarnak-e küldöttséget meneszteni az uralkodó elé? Amikor az élesdi szolgabiró azt jelentette, hogy járásában egyet­len ilyen község sem akadt, hozzáfűzte: "mit nem másnak, mint ezen járásbeli lakosok együgyüségének lehet tulajdonítani". - A margitai járásból jelentkezett egy birtokos, Fráter József Csételekről, azzal a szándékkal, hogy hódoló be­széddel köszönti majd az uralkodót. Amikor megkérdezték a "birtokos uraktól és asszonyságoktól", kik kivánják magukat bemutattatni az uralkodónak, a szalon­tai járásból senki sem jelentkezett. A nagyváradi járásban egyetlen ember sem akadt, aki beszéddel kivánt volna előállni. A mezőkeresztesi állomáson a járás nevében Lázár Miklós mezőpeterdi lelkész kivánt beszélni. Amikor azonban kö­zölték vele, hogy beszéde szövegét előbb be kell nyújtania, visszalépett. Nem akadt egyetlen szónok vagy küldöttség a tenkei járásból sem. Jelentkezett vi­szont három község, hogy küldöttséget meneszt: Bályog /a Berettyó csatorna sza­bályozása és templom épitése tárgyában/, továbbá Csételek és Bozsaj /ismeretlen célból/. Gerzon elrendelte a margitai szolgabirónak, hogy a Ferenc Józsefet ki­sérő lovasok egyforma "jelmezt" kapjanak, s ki is utalt nekik 100 lovas szá­mára elegendő kék vásznat. A margitai földbirtokos viszont, akit a főszolga­bíró személyesen kért fel, járuljon hozzá a költségekhez, kijelentette, hogy erre a célra egyetlen fillért sem áldoz. A Nagyváradon tartandó népünnepélyre a tenkei járásból 12 magyar és 12 román táncospárt vittek. 12 párt jelöltek ki a mezőkeresztesi és ugyanannyit a szalontai járásból is. Az uralkodói menet végül is a tervezett időpontnál később, 26-án ér­kezett Nagyváradra, s 28-án indult onnan tovább. A margitai járás három községe addigra elállott szándékától, hogy küldöttséget meneszt az uralkodó elé. Bá­lyog önként állt el kívánságától, Csételek és Bozsaj pedig - amely községek a volt földesúr által bitorolt legeltetési jog miatt akartak panaszt tenni - a szolgabiró közbelépésére változtatta meg szándékát. Nagyváradon Ferenc Jó­zsef jelenlétében került sor a vasúti indóház alapkőletételére. A látogatás befejeztével nem maradt más hátra, mint elszámolni az

Next

/
Oldalképek
Tartalom