Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
V. fondcsoport. Megyei városok és községek
-267 -Hajdúnánás városigazgatásának iratai /Komoróczy György/ 1848-1944 Nem kivánunk ismétlésekbe bocsátkozni, ezért Hajdúnánás város közigazgatási szervezetének ismertetése során fölöslegesnek tartjuk mindazoknak a változásoknak felsorolását, amelyek a különböző törvények alapján bekövetkeztek. Ezt a feladatot a nemrég elkészült várostörténeti monográfia amúgyis elvégzi, belőle a gazdasági, társadalmi és politikai történet főbb vonásai és a közigazgatás alakulása egyaránt megismerhetők. Hajdúnánás különböző szervezési szabályrendeletei összhangban állanak az 1871. évi 18., valamint az 1886. évi 22. te. előirásaival, azok szerint a város jogi helyzete nem tért el Hajdúböszörmé , vagy Hajdúszoboszló jogállásától. Mindhárom városra ugyanazoknak a közigazgatási szervezeti formáknak elemei jellemzők, kiváltságolt hajdúvárosokból 1872-ben rendezett tanácsú, majd az 1929. évi 30. te. előírásainak megfelelően megyei várossá váltak s ebben a minőségben érte őket az 1944. évi felszabadulás. A közigazgatás szerkezete közben csak kisebb módosulásokon ment át, mert a közgyűlési jegyzőkönyvekben meglévő jogszabályok mindegyik lényegében azonos hatásköröket állapított meg. A tartalmi munka lényege természetszerűleg nem volt azonos, mert a lakosság életkörülményei és igényei városok szerint eltértek egymástól. A közigazgatás tartalmi munkáját eleve meghatározta az a körülmény, hogy a város hatalmi testületéinek tagsága lényegében a leggazdagabb polgárokból tevődött össze, hiszen 1872 óta minden alkalommal virilisek alkották a képviselőtestület 50 %-át, a másik 50 % viszont olyan választott személyekből állt, akik maguk is vagy a szakmai képviselet, vagy egyéni tekintély, gazdagság alapján a lakosság kiváltságos helyzetet élvező csoportjaihoz tartoztak. Ezekhez járultak a hivatalból tagnak minősülő tisztségviselők, akik maguk is általában - sőt nyugodtan mondhatjuk: minden esetben - a vagyonos polgárok közül kerültek ki. Előfordult ugyan, hogy a képviselőtestületben a munkásság és a kisiparosság osztályszervezeteinek küldöttei is helyet kaphattak, de a szavazati jog gyakorlásán túlmenő hatáskört egyáltalán nem élveztek. Ez a helyzet csak a két forradalom időszakában változott meg, amikor Hajdúnánáson is megalakult a Néptanács, majd a Munkás- és Katonatanács, amely a Tanácsköztársaság idején kezében tartotta a hatalmat és a felszabadult nép érdekében rövid idő alatt egészen rendkívüli intézkedéseket tett. De uralma itt is csak rövid ideig tartott, mert a román megszállás után azonnal viszszaálltalc a régi szervezeti keretek, amelyeken belül az újból hatalomra jutott városi burzsoázia jutott szóhoz és a törvény által biztosított jogokkal élve, vagy inkább visszaélve igyekezett visszafojtani mindenfajta forradalmi mozgalmat. A fennmaradt rendőrségi iratok 1920 előtt és után tanúsítják a "szabályos" eszközökkel alátámasztott hatalmi joggyakorlatnak káros, a fejlődést és kibontakozást fékező következményeit. A városnak minden jogszabálya részletesen taglalja a képviselőtestület, a tanács, az árvaszék, a polgármester, a rendőrkapitány és "az egyéb tisztviselők" hatósági jogkörét, amiatt ezeket szintén nem kivánjuk ismertetni.1
