Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
V. fondcsoport. Megyei városok és községek
- 262 -Felügyeleti szerve e debreceni járás főszolgabÍrója volt. A képviselőtestület hatásköre azonos volt az 1924 előttivel. A tagok száma 40, 20 virilis és 20 választott személy. A községi önkormányzatot évenként háromszor tartott közgyűlés keretében ez a testület gyakorolta. Hivatalból voltak tagok a főbirók, a vezetőjegyző, az ügyvezető orvos, a másodorvos, és három esküdt, tanácskozási jog illette meg a segédjegyzőt. A képviselőtestület bizottságokat küldött ki, közöttük a jogügyi, pénzügyi, gazdasági, egészségügyi, népjóléti, közművelődési bizottságot. A községi iskolaszék! és az óvodai felügyelőbizottság független volt a község hatalmi szervezetétől. 1938 május 26-án mezőgazdasági bizottság, majd ezzel egyidőben földbirtokrendezési ügyekben nyilatkozattételre hivatott községi bizottság alakult Az elöljáróság tagjai között az első tisztséget a főbiró töltötte be, az operativ munkákat a vezetőjegyző irányította. Mellette három- segédjegyző, 2 orvos, 1 pénztáros, 1 közgyám, 1 rendőrbiztos, 4 esküdt, 1 állatorvos működött, a főbiró helyettese a törvénybiró lett. A nagyközségi elöljáróság szervezeti keretén belül működött a községi biróság, ugyancsak a törvénybiró elnöklete alatt. A községi közigazgatás felépítése tükrözi mindazokat a funkciókat, amelyek akár a régebbi nagyközségi, akár a megszűnt városi, vagy új községi szervezeten belül alakultak ki. Az iratok levéltári rendszere Már emlités történt arról, hogy Hajdúhadház iratai hiányosan maradtak fenn. A meglévő fondok azonban sok adatot tartalmaznak. Az irattári rendszernek egységes elvek alapján történő megállapitása és ennek megfelelően Hajdúhadház város levéltárának felállítása több nehézségbe ütközik. Az egykorú gyakorlat itt is figyelmen kivül hagyta a politikai község életében bekövetkezett különböző szervezeti változásokat, emiatt az egyes iratok és jegyzőkönyvek egymásba fonódnak. Ez érvényes mind az 1872 előtt mind az 1872 után keletkezett iratokra, de a tanácsköztársasági ügyiratokra is Az egykori kezelés során figyelmen kivül hagyták a hivatal egészében bekövetkezett változásokat, emiatt a fondok kronológiai rendszerében tiszta helyzetkép nem rajzolható meg. Más a helyzet a szakhivatalok irataival kapcsolatban. Az ügyosztályok referensei a saját hatáskörükben keletkezett iratok nyilvántartásánál az ügyviteli érdekeket tartották szemük előtt, emiatt sok esetben tartalmi összefüggések szerint kezelték a hozzájuk kapcsolt ügyeket. Különösen érvényesült ez az eljárás a számvevőségi gyakorlatban, valamint az orvosi és ügyészi munkánál, amelynél a szakmai teendők önálló iratkezelési eljárást követeltek meg. A képviselőtestületi, a tanácsi, a közigazgatási, tehát a várospolitika egészét érintő hatósági ügyek azonban sok esetben összefonódtak, és emiatt a közgyűlési előterjesztéseket sokszor a közigazgatási ügyeknél iktatták, a tanácsülési fogalmazványokat nem egyszer ugyanott helyezték el, s mindezekkel párhuzamosan a közgyűlések segédleteit sem kezelték önállóan.
