Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
V. fondcsoport. Megyei városok és községek
- 250 -képviselőtestület 50 %-a virilisekből adódott. A képviselőtestület végrehajtó bizottsága a városi tanács volt, amely az új elrendezéssel polgári jellegű szervezetté vált. Hatásköre a korábbi jogviszonyokhoz mérten korlátozódott, mert csak a részére fenntartott ügyekben intézkedhetett; hatáskörébe tartozott többek között a közrendészet, a közigazgatás elvi kérdései, a közoktatás, a közalapitványi, a szegénygondozás, a vállalkozások engedélyezése, a közegészségügy,a városszabályozási tervek elbirálása, az épitkezési engedélyek kiadása, közmunkák elrendelése, az állami adó nyilvántartása, pótadó kivetése, katonai állitás, lakhatási és letelepedési engedélyek kiadása, közpénztárak felügyelete, költségelőirányzatok és zárszámadások közgyűlési tárgyalásának előkészítése, rendőrhatósági tevékenység ellenőrzése, elsőfokú helyhatósági teendők ellátása. Mind a képviselőtestületnek, mind a városi tanácsnak elnöke a főhadnagy volt, akinek elnevezése 1884 óta polgármesterré változott. Közvetlenül személyes hatáskörben intézte a hozzá utalt ügyeket, és ő adott utasításokat a főjegyzői és a katonai ügyosztálynak is. Helyettesítésével az alhadnagyi elmet viselő tanácsnokot bizták meg, akinek elsődleges kötelezettsége a békebiráskodás és a közmunkaügy intézése volt. A városi szervezetben önállóan alakították ki az adóügyi ás gazdászati ügyosztályokat. A rendőrhadnagy ugyancsak a tanács tagjaként a rendészeti ügyosztályt vezette, a gyámügyeket az árvaszék elnöke, a pénzügyeket pedig a főtisztviselőnek minősülő főszámvevő intézte. A tanács meghívott tagjaként részt vett a tárgyalásokon a tiszti ügyész, valamint a számvevőség egyik érdekelt referense. Rajtuk kivül a városi tisztikarhoz tartozott a mérnök, az orvos ás az alorvos, a kezelő személyzet sorából pedig a segédhivatali Írnok, kiadó, az adószedő. Szakszolgálatot látott el az állatorvos, a csendbiztos, az erdész. A rendészeti közegek sorában a mezei rendőrök, alrendőrök, szállásbiztosok, udvarbiztosok, csendbiztos, csőszök és kerülők, valamint lovas- és gyalogrendőrök teljesítettek szolgálatot. E hivatali munkaterületek iratai a főhadnagyi, ill. polgármesteri iratok között maradtak fenn, tehát mindezek akár a gazdaságtörténelmi, akár a társadalmi élet, a politikai megmozdulások, a gazdálkodás történeti forrásai az egész korszakon át. E források nemcsak a belügyi igazgatás kérdéseit világítják meg, hanem a mezőrendészet, a pásztorgazdálkodás, a legelő és erdőhasznositás ügyeit is, tehát a város életének szinte egészét. 1872 után a város közjövedelmei részben még a feudális korból visszamaradt regáléjogokból, részben pedig a tőkés fejlődéssel egyidejűleg életrekelt ipari vállalkozásokból, kisipari termelésből adódnak. Hajdúdorog még évtizedekig élvezte az italmérés jogát, a mészárszékek, a boltok, a vásárvám, a legelőadó, a halászat, a csikászat, a nádvágás jövedelmét. De mindezektől függetlenül önállóan fenntarthatott üzleteket és üzemeket is. A bíróságok kiestek a tanács hatásköréből. Az 1871. évi 31. te. alapján Debrecenben és Hajdúböszörményben törvényszék alakult, ezen túlmenően Hajdúböszörményben, Hajdúnánáson és Hajdúhadházon járásbíróság szerveződött; Hajdúdorog a hajdúnánásihoz tartozott. 1876-ban Hajdúböszörményben megszűnt
