Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
V. fondcsoport. Megyei városok és községek
- 245 -vezett szol'gab írósághoz, ahová 1850-1854 között tartozott. 1854 április 6-tól szétválasztották egymástól a volt hajdúvárosokat: Hajdúböszörmény, Hajdúhadház, Hajdúszoboszló és Vámospércs Észak-Bihar megye kormánya, Hajdúdorog és Hajdúnánás pedig Dél-Szabolcs megye főispánja alá került. Ez az átszervezés I860 decemberéig maradt érvényben. A község közigazgatási hovátartozása viszont megváltozott, mert 1854 április 29 - I860 december 31 között vegyes hatáskörű "cs.kir. szolgabirói hivatal” működött Hajdúdorogon, és ezzel az újonnan szervezett községtanács a helyi szolgabiró irányítása alá jutott. Az abszolutizmus idején a közigazgatás helyi szervei felmérték a település szabad földjeit, kiosztották az Epreskert, a Csonkadülő egy részét, ezzel e dűlők hasznosítása a telekrendszer keretében 1851-től fokozatosan végbement. A Bach-korszakból fennmaradtak a tanácsülési iratok és jegyzőkönyvek, amelyek 1854 előtt a tisztségviselők testületi határozatait, 1854-től a megválasztott községtanács döntéseit tartalmazzák. Az abszolutizmus időszaka tehát viszonylag gazdag forrásokra támaszkodva rajzolható meg. Az I860 október 20-án kiadott u.n. Októberi diploma megváltoztatta a város politikai helyzetét. Fokozatosan visszaállt az önkormányzati joghatóság és ennek következtében I860 decemberében már összeült az 1848-ban választott képviselőtestület, valamint a városi tanács. A bírósági jogkört a tanács csak 1861 március 31-én vette át, addig az a szolgabiró hivatal hatáskörében maradt, természetesen más tartalommal, mint az abszolutizmus idején, miután maga a szolgabiróság Hajdúdorog fölött elvesztette a közigazgatási ügyekben gyakorolt hatáskörét. A hajdúvárosok és közöttük maga Hajdúdorog is megkapták a hajdúkerület szervezési szabályrendeletét, amely az önkormányzati és helyhatósági tevékenység szervezeti formáit rendszerbe foglalta és részleteiben tisztázta a hivatalok felépítését, egymással való kapcsolatukat a 2 -L városokon belül. A provizórium idején a képviselőtestület tovább működött. Közgyűlésén szavazati joggal birtak a városi tisztviselők és a kinevezett tagok. Elnöke a főhadnagy volt, közgyűlést havonta egyszer tartottak. Az temészetesen csak illúzió, hogy a tagok a város minden társadalmi rétegét képviselték, hiszen még 1867-ben is csak 650 fő rendelkezett szavazati joggal, az összlakosságnak tehát hozzávetőleg csupán 8 %-a. A kiegyezés előkészítésének hónapjaiban, 1867 május 9-ón tartották meg Hajdúdorogon az újabb tisztújító közgyűlést, amely megválasztotta a vezető tisztségviselőket. A választójogosultság alapján a képviselőtestület tagjait a városi kerületek küldték a testületbe. A városi tanács testületé a közgyűlés irányítása alatt állt; közigazgatási ügyekben hetenkint általában kétszer ülésezett. Két osztályra tagolódott: egy törvényszéki és egy közigazgatási osztályra. Utóbbinak iratai a főhadnagy, a tanács és a szakhivatalok fondjaiban találhatók meg, az ígazságszolgáItatás gyakorlatát pedig a törvényszéki iratok tárják fel. A tanács közigazgatási osztálya készítette elő a közgyűlések tárgysorozatát.
