Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
V. fondcsoport. Megyei városok és községek
- 237 -hatalommal való visszaélések számára is. Az 1930-as évektől a képviselőtestület az állami közigazgatás közvetitő szerepét töltötte be; utasításait a polgármester részére adta ki, aki köteles volt azokat végrehajtani. Felirati, jogszabályalkotó, a tisztújitást, a közösségi vagyont felügyelő, a költségvetést megállapító közérdekű létesítményeket szervező jogiköre továbbra is fennmaradt. Az 1929. után megszervezett testületek ás hivatalok között hatósági jogköre maradt a képviselőtestületnek, amely ezt a közgyűlésen gyakorolta, továbbá az árvaszéknek és a polgármesternek. A képviselőtestületi tagok száma a lakossághoz igazodott. A városokban általában 50.000 személy alatt 100 fő volt a képviselőtestület létszáma, azon belül a virilisek 50 %-ban kaptak képviseletet. Összeírásuk ötévenkint kötelező volt. E törvényes előíráshoz igazodva Hajdúböszörményben a 238/1929. számú szabályrendelettel a képviselőtestületi tagok számát 77 főben állapították meg, akik közül 36 virilis, 36 választott, 5 hivatalból lett taggá. A választókerületek száma hatra csökkent a korábbi nyolccal szemben. A polgármester irányítása alá tartozó szakigazgatás feladatkörébe tartozott a belügyi, pénzügyi, iparügyi, közlekedési, földművelési, oktatásügyi igazgatás. Egymás közötti munkamegosztásukat és hatáskörüket a 30/1933* kgy. számú szabályrendelet tisztázta; a polgármester mellett az operativ munkákat ténylegesen a helyettes polgármester tartotta kézben. Az iratok - a leiró részben részletezett ismertetésből megállapithatólag - a közigazgatás működését a fent jellemzett ügykörökben megtalálhatók. Tanulmányozásuk minden helytörténeti kutatás esetén - a témának megfelelően - nélkülözhetetlen, de egy-egy szükitett körű témánál hiba volna minden iratképző szerv ügyiratainak átvizsgálása is. Sok kutató abból a téves nézetből indul ki, hogy az egységes iratkezelési rendszer nem tett különbséget az ügyiratok tartalmi-tárgyi hovátartozása között, holott valójában ott, ahol különálló szakhivatalok vannak, mint városunkban is, a megállapít ott témakörre, azoknak a neve alatt kell kutatni, nem szükséges az egész - eléggé nagy terjedelmű - iratmennyiséget átvizsgálni. Az iratok levéltári rendszere A levéltárban véglegesen 1964-ben végrehajtott rendezés az iratképző szervekhez igazodóan elválasztotta egymástól a nem összetartozó fondókat, és azoknak iratait saját nevük alatt vonta össze. Ennek az elrendezésnek elvei érvényesültek az állagok megáilapitásánál is, amelyek hol az egykorú iratkezelési eljárás módszerét, hol az iratok, segédletek, nyilvántartások tartalma szerint alakultak ki. A munka alapelveit, alkalmazkodva az egyes levéltárak sajátos helyzetéhez, a Levéltárak Országos Központjának fondutasitása dolgozta ki. A képviselőtestületi iratok között elkülönülnek egymástól a jegyzőkönyvek és az iktatott előterjesztések vagy maguk a jegyzőkönyvi fogalmazványok. A jegyzőkönyvek egy része tisztázatnak tekintendő, tehát az e
