Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
V. fondcsoport. Megyei városok és községek
- 233 -A képviselőtestület hatásköre közgyűlésen érvényesült. Ez elsősorban a vagyonkezelésre, a költségvetésre, a városi pénztárak vizsgálatára, a város magánjogi követeléseinek érvényesítéséré, a tartozások folyósítására, kölcsönfelvételre, tehát lényegében a város egészét érintő ügyek elvi irányvonalának megállapítására terjedt ki. Tagjai között a szavazati joggal felruházott tisztségviselőkön kivül 96 választott, és 96 virilis - legtöbb adót fizető - személy volt. Munkájának megkönnyitésére saját tagjai sorából különböző bizottságokat és választmányokat alakított, többek között a központi választmányt, az óvodai felügyelő bizottságot, a fogyasztási adóbizottságot, az igazoló választmányt stb. A képviselőtestület választott tagjai a bizottságokban végzett munkájukon kivül társadalmi megbízatásként ellenőrizték a közületi birtokok karbantartását, védelmezték a lakosság jogait, panaszaik orvoslását sürgetve, miközben a tapasztalt visszaélések megszüntetésére a tanács intézkedését kérték. Az idézett szervezési szabályrendelet tételesen kimondotta azt az elvet, hogy "a képviselőtestület hatósága csak a helybeli tanáccsal összeforrott testületben" gyakorolható. Munkamódszere a korábbi gyakorlathoz viszonyítva messzemenően javult; 1872 óta nem foglalkozott aprólékos kérdésekkel s a közgyűlési jegyzőkönyvek tárgysorozati pontjai bizonyítják, hogy valóban csak az égető és főként erkölcsi vagy vagyonjogi kérdéseket tűzött napirendre. De éppen ezek a problémák mutatkoztak legalkalmasabbnak arra, hogy a politikai ügyekben a visszaélések leleplezésében, az interpellációkban egyre inkább növekedjék a választott testület tekintélye, mert ezek függtek össze a várospolitika egészével, a városfejlesztés feladataival. Ezért a képviselőtestületi közgyűlések jegy - zőkönyvei minden város történetének továbbra is nagyon értékes, nélkülözhetetlen forrásai. A képviselőtestület osztálybázisát elsősorban a vir&lisek jelentették. Maguk a vezető tisztségviselők is sokszor közéjük tartoztak, ennélfogva a legjobb módú polgárok a közgyűlésen föltétlenül többségben voltak. Ez a társadalmi összetétel sok határozatban kifejezésre jutott, többek között a kisajátításokban, 1872-ben a tervezett vasútvonal irányának megállapításánál, amikor a gazdagabb földbirtokosoknak sikerült a maguk számára előnyösebb helyzetet kihasználniuk. A testület tagjainak választása a megállapított nyolc választókörzetben történt. Ezeket a körzeteket 1872 junius 24-én alakították ki oly módon, hogy a külterületi körzetek nagyobb számú lakossága alapvetően hátrányban részesült, mert kevesebb tagot választhatott, mint a kislakosú, de kedvezőbb gazdasági körülmények között élő belvárosi lakosság. A városi hatalom második fóruma a tanács volt, amelynek hatáskörét az 1871. évi 18* t.c. alapján a szervezési szabályrendelet részletesen megállapította. A testületi ülések tárgysorozata ennél a szervnél is csökkent, mert az ügyek egy részét referensi jogkörben maguk az ügyosztályok oldották meg és az eredményt csak jelentéstétel végett terjesztették a tanácsülés elé. Sok esetben a tanácsülési jegyzőkönyvek nem is tartalmaznak egyebet, mint az előadott ügyek iktatószámának feljegyzését, mert a határozatot minden kol-
