Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
V. fondcsoport. Megyei városok és községek
- 225 -gyalására. De éppen a birtokviták kapcsán merültek fel olyan nézeteltérések, amelyek a kiváltságot élvezett hajdúnemesek, vagy őstelepedésü hajdúk, valamint az 1848 előtt beköltözött zsellérek, nincstelenek között állandósultak. Emiatt a községtanácsi iratok - tanácsi iratok név alatt - társadalomtörténeti szempontból nagyon fontos, de eddig teljesen kiaknázatlan forrásokat őriznek. Az 1860-1871 közötti közigazgatás Hajdúböszörményben az I860 október 20-án kiadott császári "Diploma" után a városi képviselőtestület első Ízben I860 december 12-én ült össze, mint a visszaállított önkormányzat legmagasabb szerve. Ez a testület - személyi változásoktól eltekintve - lényegében 1871-ig, illetve 1872-ig fennmaradt és munkakörét ellátta. A "képviselői gyűlés" 1861 október 11-én új szervezési szabályrendeletet alkotott, amely az 1886. évi 22. t.c. végrehajtásáig lt „egéoen érvényben volt funkciókat rögzítette. Hajdúböszörmény a provizórium és a kiegyezés korának első évei-1 .i kiváltságolt hajdúvárosként élt; joghatóságát az 1871. évi 18. t.c. alapján változtatták meg, amikor a néhány évig fenntartott hajdúkerület alatt maradt, de már mint rendezett tanácsú város. Utolsó ülését régi. kiváltságolt hajdúvórosi minőségében 1872 január 7-én tartotta meg. A képviselőtestület elnöke a korábbi jogszabályokhoz alkalmazkodóan 1860 után is a főhadnagy volt, aki a város közigazgatásának legmagasabb fokú méltóságát töltötte be. A képviselőtestület végrehajtó, ugyancsak testületi szerve a városi tanács volt, amelynek hatáskörét 1860-ban az 1848. évi állapotoknak megfelelő szervezeti keretek között állították vissza. 1862 óta a tanácsnak két osztálya alakult ki, az egyik a közigazgatási, a másik pedig az igazságszolgáltatási feladatkört látta el. A közigazgatási osztályon belül működött a városi számvevőség, a városgazda, a városi pénztárnok, az adószedő, a tisztiorvos, az ügyész, a városi rendőrség, a mezőrendőrség, valamint egyéb kisebb közigazgatási szervek sora, mint ahogyan ezt a szabályrendeletek megállapították. A várospolitika elvi kérdésével a képviselőtestületi közgyűlés által kiküldött egyes bizottságok foglalkoztak, amelyeknek tagjai között találhatók voltak választott tagok és hivatali ügyintézők egyaránt. A számvevő bizottmány többek között felülvizsgálta az 1850 óta vezetett r^ámadásokat és az azokra tett észrevételeket a számvevőség, a pénztárnok, vagy az adószedő foganatosították. A gazdasági választmány a számvevőséghez benyújtott számlák jogcímének indokoltságát bírálta felül és főként a korcsmái, boltbérekből eredő bevételek és kiadások indokoltságát bírálta el. Hajdúböszörménynek az 1860-as években 23 italmérő egysége volt és azokból tekintélyes jövedelmet vett be. A bizottság 1861 decemberében alakult meg. Más feladatot kapott az 1864 február 16-án életre keltett inségkölcsönügyi bizottmány, amely az 1863-ban pusztító szárazság okozta károkat mérte fel és azok megszüntetésére állami kölcsönöket folyósított; 1865-ig működött, de elszámolásai évekig elhúzódtak. A városi erdő-
