Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 216 -A fennmaradt iratok száma kevés, inkább a szervezési és személyzeti kérdésekre vonatkozik. Iktatószámos kezelés érvényesült, az iratok irattári elhelyezésének jelzete azonos az iktatószámmal. Miután mutató- és iktatókönyvek állnak rendelkezésre, a szervezet változásának kutatása könnyű. A hivatal a felszabadulás után nemzeti vállalattá történt átszervezéséig megtartotta önállóságát, de felügyeleti hatósága idónkint változott; irányitó szerve hol a városi tanács igazgatási, hol épitészeti osztálya volt. A köztisztasági kérdések történeti helyzetét vizsgáló kutatónak nem szabad a jelen fond alatt kezelt iratok tanulmányozásával megelégednie, mert a polgármesteri és korábban a városi tanácsi iratok között minden jelentés megtalálható a hivatalnak és jogelődjének tevékenységéről. , p A városi kertészet ^.történetet már külön feldolgoztuk, ezert részletesebb bemutatása e helyen fölösleges. A város kertgazdálkodásár ól hozott korábbi intézkedéseknek mintegy összegezőjéül tekinthető az 1912, évi 58.t.c. alapján 271/1914. bkgy. szám alatt meghozott városi szabályrendelet, E szerint a polgármesteri hivatal kertészeti szakosztálya látta el a városi kertészet felügyeletét és annak irányítása alatt önálló üzemként, de a város tulajdonában ténylegesen már 1910-ben működött. Feladatköre elsősorban a parkosítás, a faiskola fenntartása, a kertészeti áruk teritése, a lakosság ellátása facsemetékkel és virágokkal, az utcák gondozása* Az 1920-as években annyira kiépült, hogv külföldi exporttal is foglalkozott. A megnaradt iratok tájékoztatnak a vállalat termelési adatairól, a pénzgazdálkodásról, a faiskolák helyzetéről, a nagyerdei és az utcai parkok gondozásáról, a vállal.'.t szervezési és személyzeti kérdéseiről, emiatt a kérdéssel foglalkozó kutató az anyag tanulmányozását nem nélkülözheti. A tégla-ég cserépgyár vállalata XVIII. század második felében működő téglavetőből fejlődött ki; az üzem köré az 1810-es években munkástelep alakult; amely a mai Debrecen egyik népes negyedeként él. A feudális korban a termelés elszámolásai a városi tanács számvevőségének iratai között találhatók, A tőkés korban a téglagyár önálló - de tanácsi tulajdonban lévő - szervezeti egységgé vált; iratai azonban csak nagyon hiányosan maradtak fenn, s azok sem annyira a termelés statisztikai mutatóit tárják elénk, hanem inkább a munkásokra, azok személyére, munkabérekre vonatkoznak, és csak egy-egy időszakból őriznek mérlegeket. Emiatt a gyártás menetére, a vezetésre vonatkozó kérdésekre a törvényhatósági bizottság közgyűlésének fonójában kezelt üzemi bizottsági jegyzőkönyveket, valamint a számvevőségi nyilvántartásokat és az ügyészi hivatal feljegyzéseit, továbbá az I, fokú közigazgatási és hatósági telepellenőrzési jelentéseit kell tanulmányozni. A világítási, vizmü, hőforrás- és fürdőüzem vállalat kezelése többszörös változáson ment át. Ezek a vállalatok a kapitalizmus több évtizedén át önállóak voltak; történetük üzemgazdaságát és fejlődésüket a jövő kutatómunkája hivatott felderíteni. Mindezek közül a fürdőüzem már a feudalizmus idején
