Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 193 -A magisztrátus A városi polgármester a várost érintő ügyekben a törvényhatóság első tisztviselője, egyben annak képviselője volt. Hatáskörét ugyancsak a már hivatkozott jogszabályok állapították meg. A polgármester jogkörében változást vont maga után az 1929. évi 30. t.c., amely a polgármester jogait a tanácstestület rovására kibővítette. Feladatait a magisztrátus ügyosztályain keresztül oldotta meg, az elnöki ügyosztály azonban közvetlenül személyi irányítása alatt állt. A fennmaradt polgármesteri iratok eléggé hiányosak. Az elnöki ügyosztály anyaga teljesebbnek mondható, mint a többi ügyosztályoké, amelyek 1930 óta a volt tanácsi szervezetek funkcióját vették át. Tekintettel arra, hogy a tanácsi osztályok korábban a hivatali ügyintézés minden kérdését összefogták, de 1930 óta átadták helyüket a polgármesteri hivatal osztályainak, az iratok tanulmányozásánál is figyelemmel kell lenni arra, hogy a két iratképző szervezetnek átalakulása után is valójában ugyanolyan természetű iratokról van szó. 1929-ben az elnöki ügyosztály nevét a főjegyzői ügyosztály vette át, a polgármester fenntartott azonban bizonyos ügytípusokat, amelyeknek intézése során a személyes hatáskörben elintézett sorozatokból bizalmas, szigorúan titkos és hasonló megkülönböztetéssel ellátott iratok keletkeztek. A tanác3,majd 1930 óta a polgármesteri hivatal szervezetéhez tartozott a tiszti ügyészi hivatal. Ismeretes, hogy a városi tiszti ügyészség intézménye már a feudális korban is megvolt /fiscus magistratualis/, amely a vádhatóságot nemcsak a városi alkalmazottakkal szemben, hanem a városi törvényszék előtt minden büntetőperben bárkivel szemben is képviselte. Az ügyészi állás a polgári korban már nem az egész város vádhatóságának feladatkörét töltötte be, hanem csak a közület vagyonjogi kérdései, a tisztviselők fegyelmi ügyei tartoztak hozzá ás a tanács jogi képviseletét látta el. Funkciójának elvi alapjait az 1870. évi 42. t.c. határozta meg, és az annak nyomán kiadott különböző - már idézett - szervezési szabályrendeletek foglalták Írásba. Első Ízben az ügyész hatáskörét is a 88/1872. bkgy számú jogszabály rögzítette; a későbbiek voltaképen ennek bővítését ás szigorúbb körülírását tartalmazták. Külön foglalkozott a "tiszti ügyészség" problémakörével a 187/1896. bkgy, valamint a 171/1912. bkgy. számú szabályrendelet, majd annak előírásait erősítette meg a 726/1923. bkgy. számú határozat, de a hivatalhoz tartozó személyzeti létszám bővítésével. Az ebben a jogszabályban megállapított létszám és szervezeti forma lényegében egészen a tanácsrendszerig, 1950-ig fennmaradt. A kapitalizmus korában az ügyészi munkakör három vonatkozásban különült el egymástól: a városnak jogtanácsosa volt; jogügyi kérdésekben közvetlen referense volt a polgármesternek; a harmadik ügyköre fegyelmi eljárásoknál érvényesült s ilyenkor vádbiztosk=nt látta el feladatát. Ez a hármas tagolódású funkció az 1929. évi 30. t.c. végrehajtása után is megnaradt. A levéltárban őrzött iratanyag tárgya ezekből a funkciókból adódik. Miután minden tevékenysége az egész várost, annak vállalatait és vállalkozásait érintette, az iratok között találhatók városrendezési, utcaszabályozási, csatornázási, földbirtokpolitikai, földhaszonbérleti, lakásbérleti periratok és
