Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
1- 181 -1948-ban kiadott selejtezési rendelet előírásaihoz igazodóan annak iratait egészükben ki akarták selejtezni, de ezt a szándékot szerencsére a papirátvétel lassúbb menete meggátolta. A városi-lap; kiküldött biróság átvette a jogelőd I# osztályú járásbiróság iratkezelési rendszerét és azt 1857-ig fenntartotta. 1857-1861 között nem volt egységes az iratkezelés: egymás mellett található meg a kútfős rendszer ás a sorszámos kezelési gyakorlat. Csak egyes kútfőket tartották fenn, közöttük az I-IV, VII. csoportokat, a többieket hatályon kivül helyezték. Ez az eljárás a Dolgári bíróságnál érvényesült. A büntetőeljárás-ál az egyes csoportokat betűjellel választották el, azzal utalva a tárgyak fajtáira. Más betűjelet kapott a lopással kapcsolatos ügyirat, ismét másként jelezték a gyilkosságot, sikkasztást stb. De a betűjelzés nem volt következetes. Ennek valószínű oka az, hogy a bűntény vádhatósági megállapítása és minősítése nem állt mindenkor összhangban maginak az Ítéletnek rendelkező részével. A rendelkezésre álló segédkönyvek azonban ennek a következetlenségnek hátrányait áthidalják, mert nemcsak az iktatószámra utalnak, hanem az irattári elhelyezés számára is. A vezérszavak mutatózása nem volt megfelelő, úgy látszik, a mutatókat gyakorlatlan kezelő készítette el. A kutatást megkönnyítik a levél-ári sorkönyvek. A visszaállitott városi önkora-íny zati törvényszék újból a sorszámokra épülő alapszámos kezelést vezette be. Ezt a gyakorlatot csak 1869-ben változtatta meg, amikor az igazságügyminisztérium május 1-én kiadott rendele te szabályozta a birói ügykezelés rendjét és bevezette a csoportszámos nyilvántartást.10 Igaz, hogy ez az intézkedés a Bach-korszak iratkezeléséhez való visszatérést jelentette, mégis határozottan haladó jellegű nyilvántartásnak kell tekintenünk, mert áttekinthetőbbé teszi az irattárakban elhelyezett iratok egészét. Sajnos, kevés számú irat maradt fenn, ezért a Debrecenben érvényesült gyakorlat részletesen nem elemezhető. A vegyesbiróság önálló iktatókönyvet vezetett, évenkint újrakezdődő sorszámozással. Ugyanez érvényesült az egyes biró /városi biró/ gyakorlatában is. Jegyze tek 1. / Magyarországot illető országos törvény- és kormánylap, 1850. évf. 1. és köv. lapokon. 2. / Kormánylap 1854. évf. 179. és köv. lapokon 3. / U.ott 197. lap, 88. számú rendelet 4. / U.ott 604. lap 251. szám 5. / U.ott 618. lap 261. sz. 6. / U.ott 163. lap 53. sz. illetve 1859. évf. 7. lap. 7. / Ideiglenes törvénykezési szabályok; kiadva a Magyar Törvénytár 1861.évi kötetében 276-321. lapokon. /Bpest, 1896/ 8. / V.ö. Bónis György - Degré Alajos - Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története, Bpest, LÓK, 1961. 9. / Koraánylap 1853. évf. 376, 378-451. lapokon. 10. / Rendeletek Tára 1869. évf. 393 és köv. lapokon.
