Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai

- 180 -vizsgálati jelentések ezzel önálló kezelésbe kerültek, s bár eredetileg egy kötetben voltai:, nem keveredtek össze a közigazgat isi ügyekben előterjesztett jelentésekkel. Hasonló a helyzet a fogalmazványokkal is, de azoknak önálló iktatása csak 1850 januárban kezdődött s a törvényszék működésének megszűnéséig mindössze egy félévig tartott. Az iktatás azonos módon történt a közigazgatási ügyek iktatásival, az ügy v.r at oknyi Iván tartási számai tehát a "beadványok jegyzőkönyvében”* vagy más nyilvántartásokban találhatók meg.

A másik két állagot a ^olgári- és a büntetőperek szerint kellett kialakítani.

Az I. .osztályú járásbíróság egykorú irattári rendszere a többszörös költöztetés során felborult, az irategyüttesek szétestek, nem egy irat elveszett. Az 1964-ben végrehajtott levéltári rendezés csak hosszadalmas munkával állíthatta vissza az eredeti provenienciát, amelynek tiszteletben tartását az indokolta, hogy megfelelj serédiohlc állnak rendelkezésre és azok csakis az eredeti rendszer szerint iratkezelés esetén használhatók.

Az I, fokú járásbíróság nárom állagának egyike a polgári, másika a büntető állagot foglalja magár -n, mig a harmadik a vegyesbirósági iratokból tevődik össze.

Az egyiorú iktatókönyv /beadvány! jegyzőkönyv/ 1850 július 17-én indult; az iktatókönyv számát a jegyzőkönyvek a tárgyalásinapokon feltüntették és az iktatás sorrendje szerint állapították meg a tárgyalási sorrendiséget is. Az iktatás évenkint lezárt, majd a következő évben újrakezdődő számrendet alkalmazott.

1853 július 1-től egy másik iratkezelési rendszer alakult ki, bár következetesen csak 1854 január 1-től érvényesült.

Az új kezelési rendszer alapjául az 1853 május 3-án kiadott császári nyílt parancs nyomán egyidejűleg megjelent végrehajtási utasítás szolalt, amely különböző ügycsoportokat állapított meg, és az iktatás után az iraton már fel kellett tüntetni az ügycsoport 3zámát is. Ezzel az iktatás sorszáma és a levéltári /irattári/ elhelyezés csoportszáma egymástól elváltak. Az iktatás az indulásnál játszott szerepet, a csoportszám és azon belül a vonatkozó sorszám pedig a megőrzésnél került előtérbe.

Ez az alapvetően célszerű - osztrák tapasztalatokra építő - elgondolás az alábbi csoportok kialakulására vezetett: I. törvényügyek és rendeletek; II. szolgálati ügyek; III. pertestek; IV. hagyatéki tárgyalások, gyámsági és gondnoksági ügyek; V. csődirományok; VI. telekkönyvi és országos táblai ügyek;

VII. vegyes tárgyak; VIII. végrehajtási ügyek. Ez utóbbi a debreceni járásbíróság gyakorlatában alakult ki, mert a rendelet ezt önállóan nem tüntette fel. A fenti csoportokon kívül önálló sorozatként kellett kialakítani az ú.n. elnöki iratokat, amelyek a bizalmas természetü intézkedéseket tartalmazták.

A fent ismertetett kezelési rendszeren kívül 1854-ből még voltak a korábbi iktatási és nyilvántartási gyakorlatnak megfelelő irategyüttesek is, de lassan véglegesenés minden ügyiratra kiterjedően alkalmazták az új rend előírásait.

Az I. osztályú járásbíróság historikumához az is hozzátartozik, hogy az