Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 178 -a közigazgatási szervezeten belül. A törvényszék tagjait még a szabályrendelet megszületése előtt, 1861. január 21-én az általános városi tisztújitásokon megválasztották. A tagok beosztásáaak ismeretében megállapítható, hogy a városi törvényszék valójában három tanácsból állt: a polgári, a bünfenyitő tanácsból és az u.n. városi bíróságból. E tagolás nem szervezeti különválasztásból, hanem a felmerülő ügyek természetéből, tárgyköreiből fakadt. A törvényszék minden tagja az elnök-főbírónak áLárendelt személy volt, vele függőségi viszonyban állt. A főbiró távollétében mindegyik törvényszéki osztálynak - tanácsnak - elnöke lehetett valamelyik tanácsnok, de állandó helyettesként egyetlen biró sem kapott megbízatást, az elnöki tisztségben egymást váltogatták. Az sem állapítható meg, hogy a birók huzamosabb ideig ugyanazon osztályon - tanácson - belül tevékenykedtek, nem alakult ki tehát a szakbírói feladatkör sem polgári, sem büntetőjogi vonatkozásban. Ezt az eljárási jegyzőkönyvek tárgyalási napjai alkalmával felsorolt személynevek mindenképen igazolják. A visszaállított törvényszék mindaddig fennmaradt, amig a kiegyezés utáni törvényalkotás a bírósági szervezet végleges megváltoztatásáról nem intézkedett. Az 1869, évi 4. te. alapot nyújtott az új bíróságok kialakítására, de végső soron az 1871. évi 31. te. alapján megalakult járásbÍróságok és törvényszékek szüntették meg az önkormányzati bíróságokat. Az igazságszolgáltatás állami szervezetében rendszeresített elsőfolyamodású bíróságok, mint járásbíróságok, valójában 1872 január 1-én kezdték meg működésüket; mindaddig a visszaállított önkormányzati törvényszékek látták el a bírósági feladatokat, a feudális jogalkalmazás szervezete tehát a közigazg gatáséval együtt messze túlélte a polgári forradalom időszakát. A városi egyesbiró funkciója a kiegyezés után szintén fennmaradt; ezt kisebb ügyekben elsőfolyaraodású itélőfórumként az 1868. évi 54. t,c. is megerősítette. Ennek a törvénynek szellemében a "városi bíróság" név szerint is átalakult "egyes bírósággá"; ezzel egyidejűleg elválasztották a törvényszéktől; a bíróságok államosítása után, 1872-vel, az egyes bíróság hatáskörét a polgármester vette át, illetve a polgármesteri hivatal alá tartozó rendőrhatóság, majd a rendőrség államosításával 1920-tól kezdve ez a jogkör átment az ú,n. elsőfokú közigazgatási hatóság irányítása alá. A visszaállított törvényszék iratai gazdag forrásértékűek, őket a kutatás az egyszerű magánjogi keresetektől kezdve a vagyonjogi követeléseken keresztül a csődügyekig minden vonatkozásban hasznosítani tudja. Ha valaki a tőkés kibontakozás útjait és eszközeit kutatja, nem nélkülözheti a bíróság iratait, mert a pertestek mellékletei egy_egy keresetnél a vagyoni állapotot is felsorolják, kimutatásokat közölnek s az ilyen természetű mellékletek a polgári foglalkozású családok helyzetének megismerésénél nélkülözhetetlenek. A bünfenyitő ügyek főbenjáró pereket, politikai Ítéleteket és vizsgálatokat, lopásokat, rablásokat stb. tartalmaznak. A városi önkormányzati, törvényszék működése idején az egész országban felmerültek az olyan kezdeményezések, amelyek a feudális tipusú igazságszolgáltatási szervezet visszafejlesztésének nehézségeiből adódó feladatok köny-
