Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 6 -korábbi községek képviselete volt, A második megyei bizottmány Biharban I860, december 12-én ült össze és csaknem egy évig: 1861 november 6-ig működött, amikor az önkormányzati testületek ismételt megszüntetése miatt feloszlott. Legközelebbi ülését 1865 október 14-én tartotta, egyetlen napon, hogy átadja helyét az 1867 április 16-án egybehívott harmadik megyei bizottmánynak. Ez utóbbi 1871 december 27-én oszlott fel, majd a kiegyezést követő választásokon beküldött új tagokkal 1871 december 28-án tartotta meg első ülését a polgári szervezetű és hatáskörű első Bihar megyei törvényhatósági bizottság. Az I860 december 12-én egybegyült megyei bizottmány elnöke ismét a főispán volt gr. Haller Sándor személyében. A tisztújitás az alakuló gyűlést követő napokon zajlott le, de csak a hiányzó helyek betöltésére terjedt ki. Az 1847-ben megválasztott és 1848-ban szolgálatban maradt tisztikar automatikusan továbbra is állásában maradt, a hiányzó helyeket a főispán töltötte be. Az alakuló közgyűlés határozatot hozott arról, hogy a bizottmánynak foglalkoznia kell a megye szervezeti kérdéseivel, állandó bizottmány megalakításával, amely a továbbitóban a különböző választásokat, szervezeti szabályzatok kidolgozását irányitaoá. A december 19-i ülésen hangsúlyozták, hogy "az 1848-as állapot a megyei tisztviselők létszámára s egyéb viszonyaira nézve jelenleg is zsinórmértékül vétetnek", tehát lényegében új átrendezésre nincs szükség. Az I860, évi Októberi diploma kiadása után végrehajtott önkormányzati választásokat az alispán iráiyitotta. Biharban a törvényes előírásoknak megfelelően 500 lakosaiglétszámig 1-1 képviselőt küldhették a megyei bizottmányba, majd 500-1000 lélekszámú községekből 2-2 főt, mig 1000 lakoson felüli községekből 3-3 főt. A megalakulás időpontját az alispán irányítása alatt működő jelölő bizottság tevékenysége előzte meg, amely arra is javaslatot tett,hogy az 1848-ban megválasztott megyebizottsági tagok közül kik maradhatnak meg az új bizottmányban. Bihar megyében 1848 után ismét 8 olyan polgári foglalkozású személy került a hatalom bástyái mögé, akiknek a megye legmagasabb fokú önkormányzati szervében való szereplése a feudális jogrendszerben elképzelhetetlen volt. A választások után kiderült, hogy a bizottmány! tagok döntően - az új választásoktól függetlenül - a birtokos nemesség és a nemesi származású ér. , 2 telmiseg köréből kerültek ki. A második megyei bizottmány feloszlatását követő provizórium időszakában kizárólag a főispán, valamint annak szinte korlátlan jogkörű irányítása alatt az alispánt hivatal látta el az igazgatási feladatokat. Az 1865 október 14-i ülésen, amikor a második bizottmány ismét egybegyült, valójában nem történt semmi érdemleges; a közgyűlés egy napnál tovább nem is tartott. Ezen az ülésen ia»ét más főispán elnökölt: Szlávy József. A közgyűlés feloszlatásával egy időben megszűnt a második megyei bizottmány testületé, a harmadik megalakulására pedig csak 1867 április 16-án került sor; akkor már az 1848-ban megválasztott tagok nagy része nem volt életben s az új tagok között a bizottmányban ismeretlen nevek merültek föl. Kétségtelen azonban az, hogy az új bizottmány is a földbirtokosokra támaszkodott, de mellettük hatalomra jutottak a szabad pályán működő értelmiségiek, elsősorban ügyvédek; s rajtuk kivül megtalálhatók voltak az egyes városokban alapított ipartelepek, gyárak tu-