Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai

- 130 -A főispán titkos iratai a politikai szervezkedésekről, a kormánypárt tevékenységének helyi vonatkozásáról tájékoztatnak, emiatt a megtalálható adatok a helytörténet számára nagy értékkel birnak.

A Hajdú-Bihar megyei Levéltárban kezelt főispáni iratok hiányosak, ennek ellenére gazdag adatszolgáltatóknak tekinthetők, főként az általános közigazgatási ügydarabok, valamint a második világháború idején keletkezett országmozgósitási ügydarabok. A fokozatosan jobbratolódó vezetésre, amely 1943-ban már határozottan fasiszta szemléletű, szintén világot vetnek a különböző természetű feljegyzések.

Az iratok egy része a háború alatt elpusztult és arra, hogy valamikor előkerüljenek, jelenleg nem mutatkozik lehetőség.

Az iratok levéltári rendszere

A főispáni iratok egykorú kezelési rendszere nem egységes. Az eltérés több okból adódik. Egyrészt abból a körülményből, hogy a főispán közvetlen irányitása alatt hivatal szerveződött, amelyet azok a törvényhatóságok tartottak fenn, amelyeknek az élére a kormány a főispánt kinevezte. Emiatt arra való tekintettel, hogy Hajdú vármegye és Debrecen város főispánja sokszor egyetlen személy volt, az önkormányzat viszont mindkét helyen önálló hivatalt állított fel, természetszerűleg adódott a két hivatal ténye. Később, amikor a főispán személye változott, a hivatali irattár megmaradt a főispán utódjának kezelese alatt, ilyenkor tehát a vármegyei szolgálatról külön iratokat tartottak nyilván, és azokat függetlenítették a várositól. De az is előfordult, hogy a két önkormányzat közös főispáni hivatalt szervezett, és ebben az esetben azonos iktató intézte mindkét törvényhatóság főispáni ügyeit, de vagy önálló iktatókönyvben, vagy egymással összekapcsolt azonos segédkönyvben.

Ez az eljárás többszörös zavart idézett elő, és akkor, amikor az iratok levéltárba kerültek, alig lehetett felismerni a jelzetrendszert, mert 1950-ben a két vármegyének, Hajdúnak és Biharnak egyesítése, valamint Debrecen városnak járási jogú várossá szervezése az irattárak teljes összezavarodását idézte elő.

De a fondban keletkezett zavarokat még az is fokozta, hogy a főispán funkciója - mint láttuk - több irányú volt. Egyfelől ő képviselte a közigazgatásban és a politikai életben az államhatalmat, és ebben a minőségében a közgyűlések elnökeként keletkeztek a közigazgatási iratok. Másfelől a bizalmas természetű kormányrendeleteket önállóan iktatta, és azokról legföljebb az alispánt, azt is csak személyesen tájékoztatta. A főszolgabirókkal önállóan is kapcsolatot tartott, és különösen a választások idején bizalmas feljegyzéseket készíttetett velük, amelyek nem is iktattatott, hanem tájékoztató jelentés formájában a kormányhoz vagy a belügyminiszterhez terjesztett fel. De a főispán kormánybiztosi funkciót is élvezett, és ezt külön megbízatás alapján látta el. A megbízatást szakminisztertől kapta és ellátása fejében önálló illetménykiegészítésben részesült. E munkája során szintén iratok keletkeztek, amelyeket - ha hivatala lelkiismeretesen működött - önálló segédletek alapján tartottak nyilván, de ha a hozzá beosztott Írnok, vagy kezelő pontatlannak