Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 117 -kerületi szolgálatok alól és állami ellenőrzés alá helyezték, 1861-től kezdve a kerületi számvevő kötelessége volt a kerületi főadószedő és a városi adószedők számadásainak felülvizsgálata, a kerülethez benyújtott számlák revíziója, szakelőadói minőségben a kapitány részére elkészítendő referátumok kidolgozása, a kerület vagyonkimutatásának helyes vezetése és ellenőrzése, az országosan elrendelt közmunkák számbavétele, a vagyon- és pénzkezelés körüli hiányosságok ész revételezése. Ennek a munkaköri kötelezettségnek megfelelően alakult a kerületi számvevőségi irattár helyzete is. A kerületi főügyész tisztsége a polgári forradalom után átmenetileg fennmaradt, de amikor a hajdúkerület szervezete megszűnt, a főügyészi állás is felszámolódott. Az abszolutizmus idején csak a városokban volt ügyészi állás, 186l-ben ismét visszaállt a kerület, és ha nem is önkormányzati szervezetként fejtett ki tevékenységet, de a bírósági és közigazgatási ügyek jogászi felülvizsgálata céljából magát a kerületi ügyészi hivatalt fenntartották. A vádhatóság képviseletén túlmenően és a szabályrendeletben megállapított kötelezettségeken belül feladata volt az is, hogy felülvizsgálja a fogságban tartott rabok egészségügyi ellátását és e minőségében a kerületi főorvos munkáját. A hozzá beosztott tiszti ügyészeknek elöljárója volt. Ellenőrizte a várnagy nyilvántartásait a rabokról, a rablétszámról és annak változásáról havonkint kimutatást terjesztett a főkapitány elé. A munkáját lelkiismeretesen ellátó főügyész állásának erkölcsi súlyát nagymértékben emelte az a határozat, amely kötelességévé tette, hogy "az adózást illető dolgokra különösen ügyelni s a nép jogait sértetlenül fenntartani fogja, haszonvételeikből elvonni semmit sem enged; szóval minden köztárgyak folyamata és igazgatása tekintetében megtörténhető szabályokra szorgalmatosán ügyel s a netaláni hibákat orvoslás végett a kerületnek fölfedezi". Ez a kötelesség ruházta fel elvileg a főügyész állását a törvényesség őrének funkciójával, ha személyileg is valóban megfelelt a neki előlegezett bizalomnak. A hajdúkerület törvényszéke az önkormányzati élet átmeneti visszaállítása után ismét megkezdte működését. Az 1861 február hó 9-én kiadott ideiglenes törvénykezési szabályok az országbírói értekezlet határozatai alapján megállapították a törvénykezés rendjét és abban részletesen foglalkoztak a polgári magánjoggal, a büntetőjoggal és eljárással, a csődtörvényszékkel, a kereskedelmi és váltótörvényszékkel, az úrbéri, földtehermentesitési és arányossági ügyekkel, a bányaüggyel, az ügyvédséggel, a közjegyzőséggel, az árvaüggyel. Ez a széleskörű szabályozás törvényerejű kihatású volt, és a bírósági szervezet teljes államosításáig irányt mutatott a vármegyei és a kerületi jogalkalmazás területén A jogszabályok 24#§-a kimondotta, hogy "a volt magyar bíróságok visszaállíttatnak"; továbbmenően a 26,§. rögzítette, hogy a "jászkún, a hajdúvárosok és a 16 szepesi városok kerületeiben az 1848*ik évig fennállott bíróságok" továbbra is érvényben maradnak. A városok fellebbezési fóruma a hajdúkerület maradt, de egyidejűleg egyes kérdésekben a hajdúkerületi törvényszék elsőfolyamodású birósági joghatóságát továbbra is betöltötte, tehát a kerület lakosai közvetlenül is e fórumon kezdhették meg a megállapított ügyekben a birósági eljárás folyamatba tételét. Ezzel lényegében hatályban maradt a Bocskai István által kiadott adománylevél tartalma, valamint a később kifejlődött igazságszolgáltatási
