Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 92 -Az Érmelléki .járás iratai között különösen gazdaságtörténeti szempontból kiemelendő az albisi takaréktár! elszámolása, az 1842-1863 közötti időből. A közigazgatási természetű feljegyzések 1862-1872. évekből maradtak fenn. A Margittal járásnak 1848 előttről csak néháry irata maradt fenn; a meglévő állag kétharmada a Bach-korszaki igazgatásról számol be, a többi 1870 után keletkezett és 1881-ig terjed. A Micskei járás 1850-1883 közötti iratai aprólékos intézkedéseket tartalmaznak kiadott ipar, lakhatási engedélyekről, áruszállításról, földbirtokrende zésekről• A Nagyváradi .járásnak 1790-1839 évek között keletkezett iratai kis számban maradtak fenn. A többi 1850 utáni eredetű s vannak közöttük adónyilvántartások, földadóösszeirások, házjegyzékek, közmunkakötelezettségről szóló kimutatások s általában az állami vagyongazdálkodást érintő okmányok. A Sarkad! járásnál': iratai 1849-1854 évekből a volt jobbágyok és a telkesgazdák részéről a földesúr ellen inditott akciókra, a legelőfelosztásra és szántóhasznositásra vonatkoznak. A Sárréti járás iratai 1812-Í940, évre terjednek. A járás maga Bihartorda központban szakaszként működött á feudalizmus idején, majd Biharnagybajom lett a székhelye és a Bach-korszakban ott alakult meg a szolgabirói hivatal. Az iratok közigazgatási rendeleteket, iparengedélyeket, áruszállitásra vonatko,zó kérelmeket és kis számban mezőgazdasági ügyeket tartalmaznak. A fennmaradt iparlajstrom 1894-1940. közötti időből jól pótolja a hiányzó ipartestületi anyagot. A Szalontai járás iratai a feudális korból 1809-től kezdve kisszámuak. Nagynak mondható viszont az 1850-1860 között keletkezett iratok száma, amely megközelíti a 2500 db-ot. Közöttük a hagyatéki ügyek végrendeleteket, vagyoni kimutatásokat, leltárakat tartalmaznak. A Szalontai néven ismert közigazgatási kerületet 1830-ban alakították ki a Belényesi járásból. Szervezete - változtatásokkal - 1920-ig fennmaradt. Az államhatárok 1920-ban történt megváltozása folytán a Szalontai járás megszűnt. 1920-1923* között megszervezték az Okányi járást, majd 1923-1924* években cséffai néven szerepelt, végül 1924 júliusától a Cséffa-Nagyszalontai járás nevet vette fel. A székhelyközség Okány volt. Amikor 1920-ban az okányi járás négy községéből, nevezetesen Kötegyán, Méhkerék, Nagyszalonta /Ujszalonta/, Sarkad községekből megalakult a sarkadi főszolgabírói kirendeltség, azt is a Cséffa-Nagyszalontai járásnak rendelték alá, 1928-ban pedig felszámolták és visszakapcsolták magához a járáshoz. Ezek miatt a Szalontai járás iratainak megmaradt anyaga magában fogr lalja a szalontai, a Cséffai, és az egyesitett cséffa-nagyszalontai járás iratainak töredékeit. A járás 1905-1929. között keletkezett iratai politikai természetű feljegyzéseket is tartalmaznak. A Székelyhídi járás 1832-től fennmaradt töredékes iratai elsősorban árvaügyeket, gyámügyi elszámolásokat tartalmaznak} az 1900-as évek után pedig
