Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1623/1625 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 41. (Debrecen, 2010)
mehessenek, s ö is úgy ment volna el. Annak felette bizonyítsa meg azt is, hogy Kis Gáspár, az esztári bíró adott szabadságot, az onnan való menésre, az Bíró Péter édesanyjának. 571. oldal 1. December 26. A Tiha (Tiha) Mihály özvegye elfoglalta és lefoglalta a házát és amilye van a Nagyházi (Nagijhazi) Istvánnak. 2. Február 11. A vajdakabai (de Vaidakaba) Zvite (Zwite) Péter a Zwite János özvegyével, Erzsébettel szemben bizonyos ősi javak ügyében, mely a unokafivérétől, Zvite Jánostól maradtak rá a vérrokonság által a Keresztes (Kereztes) András feleségét, Zvite Katalint gyámjának, György deákot pedig prókátornak állította. 1626. év február 11. 3. 1595. év. Koh (Koh) Mihály bírósága idejében. A büntetésekről és megterheltetésekről bíróságilag határoztunk, hogy ha valaki bármiféle ítéletbeli büntetéssel és megterheltetéssel lett elmarasztalva és nem készpénzzel, arannyal vagy ezüsttel igyekezne megfizetni, vagy kötést tenni, hanem szolgálatot vállalna, vagy ingatlan jószágát becsültetné meg, ezután az elmarasztalt fél azt a megbecsült és megterhelt örökséget tizenötöd napra készpénzzel nem váltaná meg, tartozik és köteles azt ellenfele kezéhez engedni és átadni örökös joggal. 572. oldal 1594-ben, a nemes Duskás (Duskas) István bírósága alatt, a nemes Debreceni (Debreczeni) János nótárius idejében kiadott leszármazást igazoló levél másolata 1. Mi, Duskás (Duskas) István és a többi esküdt stb. jelen levelünk által adjuk tudtára minden jelenlegi és jövőbeni jelen levelünket olvasóknak egyenként és összességgel, hogy nemes tekintetes stb. polgár és lakótárs stb. előttünk személyesen megjelenve, illő kérelemmel kérte tőlünk, hogy méltóztassunk neki bizonyságlevelet adni mezővárosunk hiteles pecsétje alatt nemzetségi leszármazásáról, amely messzi jövőben jogainak megvédése okából szükséges. Neki az igazságos és törvényes kérésének engedni akarunk, nekünk világossá vált debreceni (de Debreczen) tisztes idős asszonyok, Szabó (Zabo) Balázs (özvegyének), Szíjjártó (Zigiarto) Dorottyának és stb. előttünk Isten iránt köteles hitük és tiszta lelkiismeretük szerint letett eskü alatti vallomásukból és tanúságtételükből kitűnik, hogy a jelen kérelmező, Nemes Gáspár kétségkívüli nemes nemzetségből, tisztes és jó hírű szülőktől származik, stb. szent házasság kötelékében élve, még születése előtt, ide a mezővárosunkba törvényesen jöttek, és ő itt fogantatott. De aztán az Úrnak 1553-ik esztendejében, mikor a keresztény hitünk legmegátalkodottabb ellensége, a török Temesvárt (Teömeösvar) elfoglalta, az említett szülők a nyilvánvaló megmaradás érdekében, amikor még Nemes Gáspár serdületlen ifjú volt, Nagytúr (Nagij Túr) mezővárosába menekültek, azután ott laktak. Ott éltek az említett fiúval, mint derék és tisztes emberekhez illik, és egész életükben az isteni törvények előírásaihoz igazodtak, őt kegyesen és tisztességesen nevelték. Az említett fiú is a bölcsőtől kezdve jól nevelten megmaradt a szülők útján, az onnan való, mindenki által ismert érintetlen szűz menyasszonyát éveken keresztül kerülgette, aki minden bizonnyal a szüleinek jóakaratú szeretetével maga is érdemli mindenki tiszteletre méltó ajánlását a mi 128
