Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1623/1625 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 41. (Debrecen, 2010)

555. oldal

mivel a szolga hanyagsága miatt a hegyaljai makkoltatásból ellopták azokat, így határoztunk. Mindkét fél, mind a felperes, mind az alperes tanúkkal bizonyítsák ügyüket, ahogy előadták.

1. Bor (Bor) György és Bor Pál felperesek és az ifjabb Várkonyi (Varkonj) János alperes között így határoztunk. Bor Pál a tanúi bizonysága alapján esküdjék meg a maga személyében, hogy ők az harmad évi barom keresetben mind egész hazáig egymástul osztozatlanok voltának, noha viselésnek okáért pinzeket még Becsben (Becz) két felé hányták volt, annak utána vessenek derék számot egymással. Miután Várkonyi János meghallotta az ítéletünket, visszahívta prókátorát.

Június 9.

2. Hajdú (Hajdú) András, a Tiszánál (Tibiscus) fekvő bizonyos sási (Sasiensis) ember itt, ebben a városban véletlenül elveszített 4 forintot, és miután megtalálta, elvitte az esküdtpolgár, Szabó (Zabo) Ambrus kezéhez. Több napi vizsgálat és keresés után, mikor a saját maga kiigazítása alapján és a bíró urak egyetértésével kihirdették, hogy az övé, Szabó Ambrus bizonyságot tett ezzel az írással, visszakapta azokat, és visszavette.

3. Két ifjú hajdú, Apáti (Apathi) Boldizsár és Szabó (Zabo) Miklós csavargó tolvajok, akik a Körén (Keöre) lakó emberek három lovát titkon elvitték, itt rájuk találtak, és elfogták őket, és vétküket rájuk bizonyítva akasztófára ítélték, s közülük az egyiket, Szabó Mikóst akasztófára szegezték, a másikat, Boldizsárt pedig sokak könyörgésére a fáról leszedték, kevés idővel azután pedig a fején esett seb miatt meghalt.

Június 12.

4. Ilona, a kábái (de Kaba) Tót (Tot) István özvegye, a néhai Kerékgyártó (Kerekgarto) Tót István leánya, a maga és fiai, Mihály, és András nevében, és a lánya, Anna, az említett Tót István fiainak és lányainak nevében velünk szemben megjelenve vallomást tettek, hogy az atyai házat, mely az Új (Uj) utcán található az északi részen, bizonyos házak szomszédságában, örökös jogon odaadta és eladta Kerékgyártó Pálnak, új lakosnak 25 kifizetett forintért, s ahogy adta és eladta bizonyságul írásba foglalták.

556. oldal

Június 17.

1. A böszörményi (Beöszormeniensis) Kádas (Kadas) László felperes és gyámja, a néhai szatmári (Zathmariensis) Bagoly (Bagolj) János özvegye, aki most a jeles András deák felesége, és Bagoly Mihály alperes között bizonyos pénzek és néhány arany ügyében, melyek az említett Bagoly János árva fiának ellátására, élelmezésére voltak, aki eddig az említett alperes gyámsága alatt volt, így határoztunk. Az alperes kötelező levelei is bizonyítják a nyilvánvaló adósságot, hogy már az alperes fivérének életében az említett Bagoly Jánosnak adta saját kezébe azokat, az árva jövőbeli élelmezésére, úgy fennáll az is, hogy mind az ősi javakból vannak, tehát a legkevésbé sem kötelesek kiadni a felperes kezébe. Az említett árva anyja pedig, aki Szatmárból (Zathmarino)

119