Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1623/1625 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 41. (Debrecen, 2010)

Május 16.

3. Margit asszony, a néhai Márton (Marton) János özvegye velünk szemben személyesen megjelenve mindenki terhét és sérelmét magára vállalva, fiáért és az örökösökért felelve vallomást tett. Hogy a házát, mely itt található Debrecenben (in Debreczen), a Külső-Boldogfalva (Külső bodogfalva) utcán, a keleti részen, északi szomszédságban a Seres (Seres) Miklós, déli pedig a Kis (Kis) György házával, örökös jogon odaadta és eladta a nemes Jósa (Jósa) Györgynek, a mi polgártársunknak 47 forintért, melyet teljesen megadott és kifizetett, és ahogy odaadta és eladta bizonyságképpen beírták, a levelek kiadásáért is kifizette az 1 forintot.

4. Oláh (Oláh) János elégítse ki harmad napra az apati (de Apathj) Fábián (Fabian) Pétert a 10 forintról, melyről az esküt is letette.

5. Berecki (Bereczki) Pál és az ö gyámja, Hajdú (Hajdú) János felperesek egyik részről, valamint Hentes Mihály alperes között így határoztunk. Mindkét fél tanúkkal bizonyítsa állításait, mint ahogy előadták, hogy ki adott először okot az egymás ellen való támadásra, az ütlegelésre és a sebesítésre.

553. oldal

Május 24.

1. Varró (Varró) Márton, Pecskő (Peczkeo) Mihály és Mezei (Mezeij) János között, akik szomszédok, és már régóta közös a portájuk bejárata, és eddig a kutat is közösen használták, ezt a határozatot hoztuk. Mivel az előző években erről hozott, és megerősített határozat ellenére Mezei János most konokul eltiltja őket annak használatától és a felőle való belépéstől, ezért jóváhagyjuk, hogy mind a portát, mind a kutat mindenki közösen birtokolja. Mezei Jánost pedig a méltatlan tiltakozás miatt kétszer 9 márkában marasztaltuk el és terheltük meg.

2. Egy bizonyos asszony, Katalin, a vámospércsi (de Vamospercz) Nagy (Nagi) Benedek felesége férje hitvesi ágyán kívül többször követett el házasságtörést, és miután a tanúk rábizonyították, fejével bűnhődött a mai napon.

3. Ferhát (Ferhat) János már harmadszorra jön be a városba a kitiltás óta, és rajtakapták, hogy tűzzel fenyeget, egy tanú világosan bizonyítja, de a többi is így véli, harmadjára elmarasztalják, mégpedig nyilvánosan megvesszőzik, és örök száműzetéssel a városból kiűzik, hogy soha vissza nem térhet fejvesztés terhe mellett.

4. Bálint, a néhai Kádas (Kadas) Benedek fia eszét vesztve a Körtvély (Kortvelj) Dávidnál eddig kora miatt elzárt javainak egy részét követeli, de mivel még tudatlan és nem tudja ellátni magát úgy döntenek, hogy mint eddig, ezután is az ő megbízható kezébe adják azokat a holmikat leltár készítése mellett, hogy a fiúnak jövőbeli biztosítékul szolgáljanak.

5. Egy bizonyos szolgálólány, a Galamb Simon postamester leánya András deákkal szemben nem tudta harmadjára sem tisztázni magát törvény szerint a házasságtörés gyanúja alól. A kor szokása szerint a büntetést enyhítik, a várost nem kell elhagynia.

117