Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1620-1622 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 40. (Debrecen, 2008)

BEVEZETÉS A 17. század eleje Debrecen történetének egy igen érdekes korszaka. Az Alföld török-mentes északkeletei szegletében, a Habsburg, török és erdélyi területek határán mindenfelé adózva, de valójában egyik fennhatósága alá sem tartozva duzzadt fel az akkori Magyarország legnagyobb városává. Fejlődését virágzó árutermelésének és annak a szabadságnak köszönhetette, mellyel élhetett a három részre szakadt ország határán. Gazdagságát tovább növelték azok a Habsburg-ellenes hadjáratok, amelyeket Bethlen Gábor vívott az 1620-as években kirobbant harmincéves háború keretében. Debrecen nemcsak a hadtoborzó központ szerepét töltötte be a harcok során, de a megnövekedett létszámú hadsereg ellátása is ráhárult. A környékről verbuvált katonák ugyanis itt szerezték be a szükséges fegyverzeti, felszerelési és ruházati cikkeiket. Élelmezésüket is innen oldotta meg a fejedelem, hiszen kifizetődőbb volt itt megvásárolni a vágóállatot, mint Erdély belsejéből hajtani őket a sereg után. A város tehát tovább gyarapodott. 1620. és 1622. év között Szűcs György és Mike Pál váltotta egymást a bírói székben. A bírók megválasztásánál továbbra is az alkalmasság volt a legfontosabb szempont. Hogy a személyiség volt a döntő, éppen Mike Pál bírósága példázza, hiszen 1619. és 1634. év között hétszer választották meg a város első emberének. Személyéről nem sokat tudunk, annyi azonban bizonyos, hogy gazdag kereskedő volt, és a Csapó utcán épült emeletes háza. A jegyző személye nem változott az előző évhez képest. Nem volt a tanács tagja, bár annak ülésein részt vett. Feladatainak szaporodásával aljegyzőket választottak, akik segítettek munkájában. Az ő feladata volt többek között a beköltözők ügyének intézése is: neki fizették be a 33 dénárt, mely a város közé való beírás feltétele volt. 1622-ben igencsak megszaporodott ez irányú feladata, hiszen ebben az évben jóval többen kérték felvételüket a korábbi évekhez képest (358/3, 5-6; 395/2-7; 398/2; 403/5; 407/1; 411/1; 423/4). A jobbágyok beköltözésének okát Eszterházy nádor így summázta: "...mert a törökök nem nézik a falvak pusztulását, a kiben ezelőtt ötven-hatvan ház volt, most alig van tíz is, ugyanannyi summát kívánnak rajtok". A város is szívesen fogadta a beköltözőket, hiszen 1621-ben a háborús veszedelmek mellett az időjárás sem kedvezett a városnak: a folytonos esőzés eláztatta a gabonát, a hiány drágaságot és éhínséget okozott. Felütötte fejét a pestis, mely 2000 ember életét kívánta (1621: 351/2; 1622: 416/3). A fejedelem figyelembe vette a város