Bánkiné Molnár Erzsébet: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 39. - Egyek falukönyve 1786-1860 (Debrecen, 2008)
Előszó
Előszó A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai — eddig több mint 35 kötet jelent meg — évtizedekkel ezelőtt indult sorozata most, rendhagyó módon egy XVIII-XIX. századi magyar nyelvű jegyzőkönyvvel gyarapodik. A korábbi kötetekben megjelent dokumentum-válogatások a kutatók figyelmét egy-egy forráscsoportra irányították vagy éppen a nehezen olvasható és fordítható latin nyelvű eredeti dokumentumot adták közre magyar nyelven. A jelen forrásközlés egyik említett forráscsoporthoz sem sorolható. A közreadás oka Egyek elveszettnek hitt jegyzőkönyvének előkerülése. Egyek 2000-ben megjelent történeti kötetében (szerk. Bencsik János) az olvasható, hogy Pesti Frigyes 1864-ben készített helynévgyűjtése idején „még megvolt az 1786-tól vezetett jegyzőkönyve a falunak, s vastag bőrkötés védte az enyészettől.”* Az idézet arra a jegyzőkönyvre vonatkozik, amelyet forráskiadványunkban most közreadunk. A kötet valóban 1786. január 13-tól tartalmaz bejegyzéseket, s csaknem száz évig, 1860. március 25. vezették, kisebb időbeli kihagyásokkal. A vastag bőrkötés helyett vastag papír kötésben, bőr gerinccel és sarokkal megerősített, fűzött technikával készült könyvet egykor megkötő szalagok fogták össze, amelyek az idők során leszakadtak, csupán nyomaik láthatók. A külső borítóra ragasztott felül hullámvonalban záródó, leginkább szív alakhoz hasonlatos címkén még jól látható a „Prothocolum” felirat, de az alatta vélelmezhető évszám vagy sorszám már olvashatatlanná kopott. A könyvnek belső címlapja nincs. A protocollum azonban az 1-es laptól a 411. lappal bezáróan épségben, hiánytalanul megmaradt. Az eredeti kéziratos kötet a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum könyvtárában a 9121-es leltári számon található. Mikor, hogyan, ki által került a Kiskun Múzeum gyűjteményébe nem tudjuk. A múzeum igazgatását 1997-ben vettem át, s korábban levéltáros lévén, a revíziónál figyeltem fel a kétséget kizáróan Egyeken keletkezett kötetre. A protocollum közreadása olyan forrásközlés, ami elveszettnek hitt dokumentumot tár a kutatók elé. Egyek megtalált protocollumának segítségével a falu egy évszázadának történései pontosíthatók, bizonyosak csak e kötetből ismerhetők meg. A kiemelten értékes történeti forrást éppen ezért teljes terjedelmében, szóról szóra, betűhíven adjuk közre. A közreadás módja lehetővé teszi, hogy a kutatók ugyan úgy tekinthessék a forráskiadványt, mint az eredetit. Az egyetlen változást, az olvasást megkönnyítő nyomtatott írásmód jelenti. Egyek megtalált protocolluma nem a hagyományos értelemben vett jegyzőkönyv, amelybe a szokás szerint időrendben bejegyezték a helyi tanács ülésein tárgyalt eseményeket, s az ott hozott döntéseket. Jegyzőkönyv helyett inkább falu könyvéről beszélhetünk. Ebbe a falukönyvbe mindent beleírtak, ami a falu életében fontos volt, amiről úgy gondolták szükséges írásban rögzíteni, megőrizni. Az első tíz évben folyamatos időrendi egymásutániságban olvashatók a falu főbírójának és törvénybírójának közös ítélkezése alá tartozott ügyek. Azokat az üléseket, ahol a falu közügyéiről döntöttek nem nevezték tanács ülésének, hanem „ köz gyűlésnek” vagy „közönséges gyűlésnek” Ilyen alkalmakon határoztak az elöljárók választásáról, a szegődményesek fogadásáról, a falut érintő gazdasági ügyekről. A falu elöljárósága 12 választott esküdtből állt, élükön a választott főbíróval. Három kisbírót is választottak, a nótáriusról viszont nem derül ki egyértelműen, hogy tisztsége választott vagy kinevezett volt. A bíró és az esküdtek jelenlétében köttettek a különféle egyezségek, szerződések, jelenlétükben hirdették ki a végrendeleteket, ők biztosítottak törvényességet az osztályos ügyekhez, a családi osztozkodásokhoz. 1796-1802 között megszakad a bejegyzések folytonossága, majd 1802. májusától ismét folytatódik egészen 1824-ig. A tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyv tartalmi jegyei azonban * Egyek. 2000. 143. 5
