Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1610, 1618-1619 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 38. (Debrecen, 2007)

1. Kovács (Kovats) György Szappanos (Zappanos) Tamással szemben Kása (Kasa) Mártont prókátornak állította. 2. Szentpéteri (Zentpeteri) János Garai (Gharaj) Erzsébet, a Kampó (Kampó) István felesége nevében megtiltja, és ellene mond a néhai Garai János házának eladása és Borbély (Barbel) Boldizsár és Törösdi (Thoreosdj) Mihály közötti szétosztásnak. 3. Koszorús (Kozorus) Máté, úgy mint alperes, László (Lazlo) Ferencné, ki azelőtt Koszorús Andrásné volt Katus asszony felperes ellen bizonyítsa meg. Hogy az ü megholt fia Koszorús András része jószágból, az negyed részről Katus asszonyt ez felperest mindenképpen megelégítette, felvötte, megelégedett vele, mindenek előtt is adott róla, sőt ha azt dolgot felháborítaná, annak 20 forint kötelet vetötte, tizenötöd napra. Vizsgálatot kér, megadjuk. 4. Szabó (Zabo) Balázs Szabó Istvánnal szemben Kakas (Kakas) Istvánt prókátornak állította. 5. Ugyancsak ez a Szabó (Zabo) Balázs Szabó, más néven Szőcs (Zeots) Istvánnal szemben abban az ügyben, hogy vajon az ő fiának kell, vagy nem kell felelnie ily módon harmad napra. 6. Szappanos (Zappanos) Tamás a nádudvari (Nadudvariensis) Cseke (Chieke) Mihállyal szemben aló forint ügyében harmad napra feleljen. 7. Tiltakozik a Szentpéteri (Zentpeteri) János, a Parlagi (Parlaghiensis) Kun László prókátora, hogy a Parlagra vonatkozó folyamodvány ügyében Gere (Gere) Jánossal, Lovas (Lovas), más néven Takaró (Takaró) Mihállyal Konc (Kontz) Istvánnal és Vasvári (Vasvarj) Mihállyal szemben itt, Debrecenben (Debretzeniensis) intézvén nem akarják, hogy bevezessék. 580. oldal 1. Szappanos (Zappanos) Tamás Kovács (Kovats) Györggyel szemben először nem jelenik meg. 2. Garai (Gharaj) Erzsébet, a Kampó (Kampó), más néven Szabó (Zabo) István felesége az atyai házzal kapcsolatos összes ügyben terjes jogú gyámnak, és prókátornak állította Szentpéteri (Zentpeteri) Jánost. Április 29 (?) 3. Én, Szabó (Zabo) Mártonné vallom személyem szerént, hogy én az én nyelvemmel az két fő predikátumét minden ok nélkül egyiktül az másikhoz menvén öszve vesztettem, gyaláztam, azonkívül is sokszor asszonyi állatokat ezen dologban nyelvemmel bele elegyítettem és minden ok nélkül gyaláztam, ezeken felől az egész várast is minden személy választás nélkül szidalmaztam, kiért igaz törvény szerént meg kell vala halnom, de az én uram Szabó Márton esedezésére nézve és siránkozást az egész tanács látván, s megszánván megkegyelmeze az egész város ilyen okkal, hogy az pellengérhez kimenjek, kivigyenek és ott meg kiáltsam, hogy én az halalt megérdemlettem volna ez dologért, de ez bizonyos okért megkegyelmezett az tanács, annak felette arra is kötöm magamat, hogy én ezután se itt Debrecenben (Debretzen), se most valahol lakom, ez dolgot sem titkon, nyilván nyelvemen nem forgatom, sem többé semmi formán nem cselekedem, hanem magamat és nyelvemet megtartóztatom.