Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1610, 1618-1619 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 38. (Debrecen, 2007)

4. Messzelátó (Mezzelato) András Baranyai (Baranjaj) Györggyel szemben felszólítva nem jelenik meg. Július 6. 5. Doma (Doma) István Ludonyban (Ludonj) Nógrád (Nograd) vármegyében lakó, ki ennek előtte néhány esztendővel Szamosközi (Zamoskozi) Nagy (Nagj) Tamásnak ugyanazon vármegyében házára menvén több három tokaji (tokaj) társaival, kiket Ebecki (Ebeczkj) László az sógora fogadott volt reája, hogy megöljék kegyetlenül megvagdalták volt, életét Isten megtartván. Ismét azon Doma István hatod magával ugyanoda az (?) szurdokán debreceni (Debretzenj) Kádas (Kádas) avagy Hobic (Hobicz) Istvánt felverték ők, ez sok marháját eltolvajlották, most itt Debrecenben találtatván, mindketten megfogtatván törvény szerint meg kellett volna halni, de sok törekedések által atyámfiának, barátinak és fizetése által életét megengedték ez kondícióval, hogy elsőben erős hittel megesküvén kötötte arra magát, hogy ez ő fogságáért, fizetéséért soha egyik is ennek utána nem fenyegeti, bosszút rajtok még maga sem más latrok által sem titkon sem szóban nem akar állani, sem debreceni emberen, hanem ezután jámborul él, mely hittel tött fogadását ha meg nem állana, ezen meglőtt töménynek erőssége szerint meg kelljen érette halni. 175. oldal 1. Kun (Kwn) Birsa fia, Torma (Torma) György, az ki az Takaró (Takaró) Mátyásné házánál, Mester (Mester) utcában egy Mátyás nevű hajdú társával, az kenyeres társokat Nagy (Nagj) Mihályt megölték, az társa Mátyás megölettetvén az tanács neki penig megkegyelmezvén köti fejére magát, mert őtet is az pellengér alól hozta vissza, hogy senkit soha ez őrajta esett fogságáért sem maga, sem más által se titkon, se nyilván meg nem háborít, az lator életét elhagyja és bíró uramat esztendeig jámborul szolgálja, kit ha meg nem állana, ezen törvény szerint essék érette. Július 13. 2. Sarlós (Sarlós) Mátyásné Katalin Henócs (Enots) János feleségével, valamint vele szemben édesanyját, Csala (Czala) Lászlónét gyámnak, Kása (Kasa) Mártont pedig prókátornak állította. 3. Az esküdtbírák szenátushoz fellebbezett határozatát a Sorványi (Sorvanj) Szappanos (Zappanos) Máté és a Nyereggyártó (Njeregjarto) Mihály szolgája, Dobosi (Dobossj) Gáspár között az erőszak és vérontás ügyében a szenátus helyeselte és jóváhagyta, és érvényben hagyta. 4. Erzsébet Fazekas (Fazekas) Mihályné Nagy (Nagi) Pál házát, az melyben lakik, ki az édesanyja eladott volt vallás nélkül, úgy mint erősítse meg, Nagy Pálnak pénzét letévén az mint ő vette volt, tegye le harmad napra és Nagy Pál menjen ki az házból. 5. Tiltakozik a másik fél, Kálmán (Kalmani) Mihály a szék színe előtt, azt vallja, hogy az atyjok derék testamentumot tévén ő nála nincsen, hanem annak párja., tehát esküdjék meg, hogy ő nála az derék levél nincsen. Ezután a fent leírt módon szokás szerint letette (az esküt) (?) és miután a felperes Antal (Antal) mesterné a pert befejezte, ügye most és a jövőben is függőben marad.