Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1608-1609 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 36. (Debrecen, 2005)

Jánost és az anyját illette, Szappanos János adott okot reá, azzal az szidalommal méltán szidalmazta, tudni illik hogy Szappanos János rossz, csalárd és az anyja is kurva legyen, s ez szidalmat megérdemlik, harmad napra. 343. oldal 1. Varga (Vargha) Bódizsárnak az szolgáinál ilyen törvénye lőtt az árokban esett tinó felől, tudni illik hogy ü az ü szolgáinak meghagyta, hogy az teheneketh az akolban rekessze, de nem rekesztette be, s úgy esett az árokban az tinó, s ez mia az ü szolgája miatt esett az kárban. Az mi az ökör dolgát nézi, az felől az írást hozzuk elő az ki az ökröket itatta, az meg tudja mondani mint esett az ökör az kútban s ítéljék úgy megh ki törte az kút. 2. Kálsa (Kalsa) Istók az mostohaapja ellen megesküvék, hogy ép volt az ü lova mikor az apja kezében adta, és hogy 16 forinthot ért volna, ezért így határoztunk, hogy 15-öd napra elégítse megh Kálsa Pál az 16 forintról. 3. Fazekas (Fazekas) Jánosné Borbála az Költő (Kolto) János házát, úgy mint vér Fazekas Gáspár ellen ellenzi, s ellene mond, hogy ü tőle el ne idegenítse. Április 7. 4. Ceglédi (Czeglédi) Szabó (Zabo) Mihály Kannagyártó (Kannagiarto) Mártonnal szemben Kakas (Kakas) Istvánt prókátornak állította. 5. Kannagyártó (Kannagiarto) Márton Ceglédi (Chegledi) Mihállyal szemben Szentpéteri (Zentpeteri) Jánost törvényes prókátorává tette. 6. Szűcs (Zuts) László Gál (Gall) Viddel szemben Szentpéteri (Zentpeterj) Jánost prókátornak állította. 344. oldal 1. Dombai (Dombaij) Mihály a bíró úrral szemben ahogy mondják a német szolgálólánnyal való paráználkodás ügyében és bűnében Kakas (Kakas) Istvánt és Kása (Kasa) Mártont prókátornak állította. 2. Mi, Vállas (Vallás) Lőrinc és nádudvari (Nadudvarj) Szabó (Zabo) Bálintné Vállas Ilona asszony az néhai debreceni (Debretzenj) Vállas János gyermeki valljuk és adjuk emléke szerént az mi levelünknek rendiben mindeneknek az kiknek illik, hogy az minemű egyenetlenséggel volt mi nékünk az mi becsületes anyánk az néhai Vállas Mihályné Szabó Ilona asszonnyal néminemű testámentális levél végett, melyet az mi Istenben elnyugodt Vállas Mihály bátyánk urunk halálának előtte jó lelki ismerettel elrendelni, valami részből láttasson volna mink is jövendőben látni mely egyenetlenségből törvényben is indultunk vala ő kegyelmének de bizonyos jámbor személyek közül benn alud is békességre intvén bennünket, hogy azután is inkább eggyévaló akaratból végeztünk ígyen ő kegyelménél hogy minden köztünk való vissza városunk leszállításáért őkegyelme adjon nekünk háromszáztíz forintot ily kondíciónál, hogy mi mindketten felelünk és fogadjuk, hogy mi sem magunk, sem atyánkfiai sem maradékink az megnevezett néhai Vállas Mihályné anyánkat, Szabó Anna asszonyt vagy atyjafiait és maradékit soha ennek utána sem törvénnyel, sem semmi úton és módon az felől még mondott Vállas Mihály bátyjánktul tíz testamentum levél végett nem keressük és megh nem háborítjuk hanem ö kegyelme szabadságában legyen, holta után is valakinek mint akar dipponálni, ahhoz nekünk soha ennek utána sem törvénnyel, sem semmi úton és módon, az felől meg minket Vállas Mihály bátyánktul tíz testamentum levél végett nem keressük és megh nem háborítjuk, hanem őkegyelme szabadságában legyen holta után is valakinek mint akar dipponálni, ahhoz nekünk s ha semmi jussunk ne legyen és valamely fél köztünk az végezést felbontaná ez újabban törvénykezést akarna,