Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1608-1609 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 36. (Debrecen, 2005)

1. Tekintetes (Kerékgyártó (Kerekgjartho) Mátyás és Pincés (Pintzes) Gergely ispotálymesterek személy szerint vallják, hogy Nyírő (Nireo) Benedek vagy az ő szolgája, akit Nagy (Nagj) Demeternek hívnak, és török fogságba esvén a nála lévő javakat és 5 forintot és egyiket esztendős ártánt, alávaló dolog (az eskü letevése után) nekik kiadta az 5 forintról és a fent említett malacról a Nyírő Benedeket megnyugtatta. 2. így határoztunk, hogy Aranyos (Aranias) Istvánné esküdjék megh Deli (Deli) Zanáné ellen, hogy az is süvegnek az áránál ü Deli Zanánénak nem adós harmad napra. Harmad napra eljőve Aranyos Istvánné kész volt esküt tenni, de a felperes az esküt meghallgatva sem önmagáért, sem a részéért nem jelent meg, ezért tiltakozik Aranyos Istvánné. Május 10. 3. Deák (Deák) Mihály tartatja Póti (Poti) Gergely marhájáth 3 végh szűrért. 4. Egyfelől Vajda (Vajda) Gábor, más felől Tonki (Thonki) György személye szerint ilyen vallást tesznek előttünk, hogy az minemű összeveszések, háborságokh vala egymás között abból egymással megbékéltenek és alkuttamak egyik az másikat ez dologért, se titkon, se nyilván megh nem háborítják se törvénnyel se más úthon, sem penigh egymás szemére nem vetik, ha valamely fél azt cselekedné, azt megálló fél ellen 40 forinthon maradjon. 5. Szentmártoni (Zentmarthon) Balog (Balogh) János Szappanos (Zappanos) Tamást Bot (Bort) Pállal szemben teljes jogú gondviselővé tette. 6. Ugyancsak ezek között így határoztunk. Hogy Balog (Balogh) János esküdjék megh, hogy Bot (Bot) Pál ü neki 47 forinttal adós. 7. Ugyancsak így határoztunk, hogy Szappanos (Zappanos) Tamás Erdélyi (Erdeli) Andrásnak ki az 19 forinthot 50 pénzt fizesse megh. 8. Mivel Hentes (Hentes) János nem esküdött, így határoztunk, hogy az peres szántóföld Varga (Vargha) Pálé és Váci (Vatzi) Istváné legyen. 366. oldal Május 14. 1. Párnás (Parnas) István és Pető (Pető) Gáspár felperesek a háznak az alperes általi felgyújtása ügyében így határoztunk. Párnás Istvánné bizonyítsa megh, hogy nem az ő tőlek rakott tüztül ment ki az gyulladás, hanem más idegen emberek mentek volt oda az kert mellé az nagy szélben, azok raktak tüzet és az mi az gyulladott megh az kert, mert mígh azelőtt való nap vasárnap eloltották volt ők az ő tűzőket. 2. Pető (Peteo) Gáspár viszontag bizonyítsa, hogy az ő tőlük rakott az tüztül teljességgel égtenek megh az ő ökrei, sőt ahogy Párnás (Parnas) Istvánnak ő maga szájából hallottak nyelve vallását, hogy az ő tűzök mia eset az kár. Harmad napra. 3. Kannagyártó (Kannagarto) Márton felperes és Szabó (Zabo) más néven Ceglédi (Czegledi) Mihály alperes között így határoztunk. Kannagyártó Márton bizonyítsa, hogy Szabó Mihály az ő maró ebét, az ki az ő öccsét megmardosta tudva tartotta, mégis intettek azelőtt is egynéhányszor felőle, hogy ne tartsa, mert kárt vall miatta, embert veszt, de ő ugyan nem fogadta. Azt is bizonyítsa megh, hogy tisztán az gyermeket az ő ebe olyan rútul megmardosta: nem azért ment eb az Szabó Mihály házához, hogy magát szidja, gyalázza, semmit sem szóllott ő magának, csak az ebet szidogatta. 4. Szabó (Zabo) Mihály is viszont bizonyítsa, hogy Kannagyártó (Kannagarto) Márton az ő kezéhez fegyveres kézzel ment, szitkozódott mert nem az ember, hanem magát szemtül szembe szidta s megh azt mondotta, ha jámbor tisztességbeli céhbeli ember volnál, tudva olyan ebet nem tartanál. Harmad napra.