Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1606-1607 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 35. (Debrecen, 2002)
ELŐSZÓ A kiadványsorozat újabb kötete az 1606-1607. évek anyagát tartalmazza. Az 16001605. évek hiányoznak, talán tűzvészben pusztultak el. A munkát Balogh István után nagy tisztelettel tekintve munkájára - igyekszem legjobb tudásom szerint folytatni. Az 1606-07. évi jegyzőkönyv a IV. A. 101 l/a. 6. kötetben található, terjedelme 553 oldal. A tanácskozások nagy részét egy nótárius jegyezte le, akinek írása olvasható, bár több helyen tinta,- illetve vízfolt nehezíti olvasását. Ezeket a részeket megjelöltem. Az 1606-07. év országos jelentőségű eseményeinek, a bécsi békének, a hajdúk letelepítésének és a zsitvatoroki békének alig találjuk lecsapódását a tanácsülési jegyzőkönyvekben. A város jegyzője (nótárius) a mindennapi élet eseményeit rögzítette. A város földesurára, a fejedelemre, a magyar királyra alig találunk utalást: „...mostan újra változások fordulván a Bocskai őfelsége fejedelem halála után Török István urunknak Debrecent hozza és kezéhez bocsájtja..." (448/5) Magyarázható ez a város sajátos helyzetével is. Debrecenben sem a közigazgatást, sem az igazságszolgáltatást nem ragadta magához a török uralom. Az erdélyi fejedelem és a magyar király számára is Debrecen elsősorban zsoldpénztárt és éléskamrát jelentett: „...a katonai tábor sóval és kenyérrel való ellátása ügyében meg kell egyezniük, egyébként végzetes baj történik..."(463/1) így a városi elöljáróság legfontosabb feladata a különböző adók megszerzése, illetve befizetése volt. Jogilag mezőváros ugyan, lényegében azonban a XVII. század elején már a szabad királyi városok bíráskodási és igazgatási jogaival éltei. E várost irányító testület rendszeres működésének megszervezése az 1552. április 24.én alkotott szabályrendelethez fűződik, amelyet földesura 1556.-ban hagyott jóvá. A város két (alsó- és felső) járásra oszlik, minden járás 3-3 főutcára. Az utcák élén a lakosok által választott kapitány felelős a rendért, segédei ebben a tizedesek és a tízházgazdák. Az utcák gyűlése egyenként 10-10 lakótársukat küldi szenátor néven a szenátusba, amely újév első napján megválasztja a főbírót (judex primarius), mégpedig 1606-ban Mészáros Györgyöt, 1607-ben pedig Tóth Mihályt. A 12 esküdtbíró (jurati judices) megválasztása szintén ekkor történik, ők pedig szükség szerint üléseznek, határoznak a várost érintő ügyekről, és ítélkeznek a peres ügyekben. 1361. óta első fokon a bíró és az esküdtbírák ülnek törvényt. Fellebbezési fórum a debreceni szenátus, amely csaknem kizárólagos fellebbviteli bírósággá válik a debreceni peres ügyek intézésében. Különböző bűnesetekről olvashatunk, s nem ismeretlen a gyilkosság sem, amit szinte kizárólag halállal büntettek. A legelrettentőbb büntetésnek számított, ha elevenen elföldelték a gyilkost. Olvashatjuk Szappanos Istvánné és Dorka lányának esetét, akik „gyermekeiveszejtés"-ben voltak bűnösök. Nagyon szigorúan jártak el a lopásban és a káromkodásban bűnösökkel, illetve a parázna személyekkel is (lefejezik). Gyakran azonban a büntetést pénzben meg lehetett váltani A jegyzőkönyv (protocollum) a főbíró és az esküdtek esküjével kezdődik, tehát a főbíró hivatalba lépése január 1.-én történt. Az eskü szövegét szó szerint, betűhív formában közöltem. A XVI. sz. elejétől egyre többször szólal meg a nótárius magyar nyelven, a szöveg olvasása nehézkes ezért a továbbiakban - a korábbi kiadásoktól eltérően - nem betűhíven közlöm a magyat nyelvű részeket. Eredeti olvasata megtalálható a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár adattárában. Az 1606-07. évi jegyzőkönyvekben elsősorban - a korábbiakhoz hasonlóan - a magánfelek pereit olvashatjuk."... Kádas István Zongó János minden vagyonát letiltotta 60 forint miatt..." Gyakran igen komoly összegekről van szó, amely Debrecen élénk áruforgalmára utal. A város vámmentességeinek kezdete a XIII. század második végére
