Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1606-1607 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 35. (Debrecen, 2002)

4. Csanak (Tsianak) Mihályné asszonyom szemben ezzel a Felhalmi (Felhalmi) Gergellyel először nem jelenik meg. 5. Mi, Debrecen (Debrctzen) város szenátorainak gyülekezete a város könyvében tudtul adjuk a fentebb említettek leveleit ítélkezésre. Mivel a tekintetes Lakatos (Lakatos) János és Lakatos Gergely a mesterek közössége nevében a kádárok pecsétjével ellátott leveleikben írásban előadták, kérvén minket esedező kérelemmel, hogy jóllehet ők maguk 545. oldal is volt a kovácsmesterek céhében, vagy közösségében, és mivel valójában maguk a kovácsok bizonyos más ügyekben szokás szerint járnak el, és maguk a kádárok is ezzel szemben más articulusokkal és előírásokkal rendelkeznek a mestermunka készítésére vonatkozóan, és mivel a kovácsok nem szoktak mesterségük szerint kiváló dolgot csinálni, amit köznyelven mesterremeknek hívnak, és maguknak a kádároknak a mestersége finomabb, és érdemesebb a kovácsok mesterségénél, ebből a szükségből megkívántatik, hogy aki új mester akar lenni készítsen először mesterremeknek nevezett dolgot, így rendelték el, és így fogadják be végül a többi mester közé. És ebből kifolyólag egyesültek Várad (Varadiensis) város kovácsaival, s úgy rendeltük, hogy a fent említett, írásban kefejtett articulusokat tartsák meg, amelyek a lakatgyártóra nem vonatkoznak, és könyörögnek,hogy mi is elfogadjuk, 546. oldal azoknak a követelését méltónak tartottuk megvizsgálni, és azokat a leveleket és az egyezség articulusait törvényesnek, megfelelőnek találtuk, és meg akarjuk tartani ebben az állapotában, ahogy a kovácsok testületében vagy céhében volt, mely szó szerint így hangzik: 1. Mi, debreceni (Debretzeni) lakatgyártó mesterek adjuk tudtára mindeneknek, akiket illet. Hogy mi gondolkodván a mesterremeknek megcsinálása felől, azért mi megegyezvén a debreceni kovácsokkal és csiszárokkal, őkegyelmek is jóváhagyják a mi kívánságunkat, azért mi is gondolkodván mi magunkban, hogy mi által menjünk a váradi lakatgyártó mesterekhez evégre, ennek előtt is minden rendtartásban és mű szokásban egyeztünk őkegyelmekkel, és ebben is egyeztünk, úgy annyira, hogy őkegyelmekkel mindenekben 547. oldal egyeztünk a mesterremek dolgában is, mi pedig úgy annyira, hogy aki itt mi nálunk megcsinálja a mesterremeket, és oda őkegyelmekhez történnék menni, ott őkegyelmek között ne tartozzanak megcsinálni, viszont ő neki ott őkegyelmeknek között is megcsinálja, itt mi nálunk ne tartozzunk megcsinálni, hanem csak a mester asztalának felével, ez másképpen az őkegyelmek mester asztala szerint, viszont aki itt mi nálunk öreg mester leszen, aki öreg mester volt itteni mester legyen, azazhogy aki mikor lett mesterré, aszerint valljon a székben a céhben és ezekben is megegyeztek teljességgel, hogy mind a mi maradékunknak, s mind az őkegyelmeknek használjon. Továbbá mi, debreceni (debretzeni) lakatgyártó mesterek mi is kívánjuk ti kegyelmektől, hogy az legyen tartásban, és annak fizetésében mi is egyezzünk kegyelmetekkel, mi is itt a legénynek adunk hitében 37 dénárt, aki megérdemli. Kántorra a 13 hétre egy művet aki megérdemli ilyen formán, hogy egy héten három müvet csináljon a legény, a három mű közül először az ura hagyott 548. oldal válasszon, és akit mi közül a legény vagy válasszon, azért a legényt úgy fogadjuk eszerint kántorrá, azért a legény abban a kántorban az ö urát el ne hagyhassa, hanem azután ha el akarja hagyni szolgája, ki búcsú hetét, hogy hagyhassa el az ő urát, mely ő rendtartás és ő mi ő szokás fiúról fiúra megmaradjon, mely dolognak kötése legyen, hogy amely fél