Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1606-1607 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 35. (Debrecen, 2002)

míg maga az anya él Vállas Lőrinc fiának, Szabó Bálintnak adósságáért fizetni és megadni nem tartozik és nem is tud. 1. A bírák és az esküdt polgárok ítélete szerint Kalmár (Kalmár) István felperes és Mezei (Mezej) Péterné és Sárközi (Sarkeozi) Mihályné asszonyok szerint alperesek között ebben az ügyben, hogy maguk az alperesek esküdni és az eskü után azokat a javakat, amelyek eddig osztatlanul övéik voltak előadni és szétosztani tartoznak, a szenátus saját részéről a határozatot jóváhagyta mindenben. 2. Borzán (Borzán) Gáspárné Katus asszony alperes, Szabó (Zabo), más néven Bors (Bors) János felperes ellen bizonyítsa meg, hogy a testamentum levelet ü eladott és megerősített, Borzán Gáspár tette, s ü maga is írta. Kéri mindkettőt. 3. És ugyancsak az említett néhai Nagy (Nagj) Márton özvegye, Katalin asszony Kása (Kasa) Mártont viszont ügyvédjéül fogadta. 4. (Nagj) Katalin asszony Szabó Mihály hitvese Imre deákot ügyvédjének fogadta szemben néhai Nagy (Nagj) Márton hitvesével, Katalin asszonnyal, saját mostohájával. 5. Ugyanezek között úgy döntöttek, mivel a mondott Katalin asszony az említett Nagy (Nagj) Márton hitvese a végrendelet lapját, azaz a végrendeleti levelet, a néhai Nagy Márton végrendeletét a tisztelt Szabó (Zabo) Mihály feleségének, Katalinnak a kérésére, aki természetes leánya Szabó Mihálynak, harmadik napra tartozik elővezetni, 22. oldal mely határozatunkat Nagy Márton özvegye a szenátus elé vitte felülvizsgálatra, fellebbezett és megengedjük. 1. Kis (Kjs) Miklós özvegye Imre deákot, szemben Balog (Balogh) Mátyással törvényes ügyvédjének fogadta. 2. És Balog (Balogh) Mátyás Varga (Vargha) Lászlót valóságos ügyvédjének fogadta néhai Kis (Kjs) Miklós özvegyével és mindazokkal szemben, akik ellenében perelnek egy év leforgása alatt. 3 Ugyancsak Balog (Balogh) Mátyás ezzel szemben a rágalmazás ügyében harmad napra válaszolni tartozik és köteles. 4. Mivel Márton (Marthon) István megidézte Kis (Kjs) Györgyöt és Mártont, és nem azoknak a feleségeit, akik vele perben állnak a jogtalan háborgatás miatt, szemben a mondott Kis Györggyel és Mártonnal, amely 5 forint 96 dénárt tesz ki, bizonyítani tartoznak, és rá is bizonyítják. 5. Eszes bagaméri (de Bagamer) Nagy Ferenc előttünk önként személyesen megjelent ily módon, és a következőket adta elő. 6. Én, bagaméri (de Bagamer) Nagy (Nagj) Ferenc vallom személyem szerént, hogy debreceni (debretzeni) Nagy Gál (Nagj Gal) István uramat az mely kétszáz forinton Nagy Gál János, az fia adós levelével az debreceni széken törvénnyel kerestem, abból fő uramék közénkben állván megalkuttunk, úgy hogy N. Gál István 23. oldal uram ad énnékem ötven magyar forintot, az többit, úgymint az másfél száz forintját semmiben hagyta, és elengedte, mivel ü kegyelme azzal menti magát, hogy ü neki ahhoz az adóssághoz semmi köze nincsen, nem is volt, tagadom azon, és felelek mind magam, feleségem, gyermekeim és atyámfiai, minden utódom (successor) nevében és képében, és felelek, hogy a 200 forinton N. Gál István uramat, sem maradékit, Nagy Gál János gyermekét, sem maradékát nem keresem, hanem menthesse azon az ötven forintról pünkösdig adóslevelet adott. Az derék adóslevelet is penigh az 200 forintról valót mindjárást kiadtam. 1. Erzsébet asszony, Faragó (Faragó) Ambrus özvegye Imre deákot ügyvédjének fogadta Nyírő (Nireo) Istvánnal.