Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1595-1596 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 33. (Debrecen, 2001)
Bevezetés A tizenöt éves háború hadieseményei ezekben az években Észak Tiszántúl és Debrecen környékét nem érintették. Egy büntető ügy kapcsán azt is említik, hogy a környező megyékben országos törvényekkel üldözött szabad hajdúk sem okoztak súlyosabb gondokat. Az 1594. évi tatárjárásra is csak egy 1596-ban lefolytatott per emlékeztet. A tatárok elől - közelebbi hely megjelölése nélkül - a táj nádas mocsarainak szigetére menekített ménest, a tatárok ugyan nem találták meg, de távozásuk után kihajtott lovakat a szabad hajdúk vitték el. (265/3 reg.) Az előző kötetek bevezetésében érintettük a mezővárosi igazgatási szervezet alakulását. Részletesebben az 1593/94. évi magistrátusi jegyzőkönyv bevezetésében. (Db. 2000. 5-6. 1) A város népét (communitas) képviselő 60 tagú testület, a szenátus megalakulásának módja továbbra is homályban marad. Azt sem tudjuk, hogy rendszeresen vagy alkalmilag ülésezett-e. Az azonban bizonyos, hogy a 12 esküdt polgárból álló főleg bírósági feladatokat ellátó - testület döntéseinek felülbíráló fóruma volt. A jegyzőkönyvben közölt statútumokat azonban aligha ez a kisebb testület hozta, erre utal az universitas kifejezés. A 12 tagú testület határozatait mindenesetre a szenátus bírálta felül és az is vélhető, hogy az döntött arról, hogy engedi-e az erdélyi fejedelem kúriájához való további fellebbezést. Gyakori eset, hogy nem engedte meg. A szenátus tagsága meglehetős megállapodottnak tűnik. Az 1591-1596. évi ötéves ciklusban a szenátorok több mint kétharmada nem változott. Ugyanazon ciklusban körülbelül 10 %-ukat vagy egy vagy két ízben, - általában 2-4 éves időközben újra választották. Öt év alatt összesen négy személy lett három ízben szenátor. A bírósági funkciót ellátó 12 tagú testület tagjai évenként változtak, de ritka esetben előfordult, hogy 2-3 év múlva ismét találkozunk egyesek nevével. A szenátorság nemcsak megtisztelő megbízatás, terhes kötelességgel is járt. Erre bizonyítékul idézhetnénk az 1596. évi statútumot, amely felhatalmazza a főbírót, hogy ha a szenátorok közül a város ügyeinek intézésére kiküldött személy vonakodnék elfogadni a megbízatást és nem menne el, akkor a vonakodót fogassa el, a városházánál addig tartsa bilincsben, amíg a helyette kiküldött tag haza nem tér. (215/4 reg.) Az írásos ügyintézés a város nótáriusának feladata. Első név szerint ismert jegyzőnk Deák (Literátus) János volt. Az 1588. évi bejegyzés szerint már 9 év óta hűségesen szolgálja a várost. Ezért a város a saját telkei közül a Péterfi Jakab utcában, a plébánia telek szomszédságában észak felől egy házat és hozzá való telket adományozott neki és családjának, azzal a kikötéssel, hogy az továbbra is a mezőváros tulajdona marad. A család magva szakadása után visszaszáll a városra. (1588. 157/3 reg.) A ház és telek a mai Füvészkert utcán, a Tiszántúli Ref. Egyházkerület székháza és püspöki lak telkén állott. (1590. 230/1, 1592. 366/reg.) Több ízben is nemesként említik, ami aligha véletlen, mert ezekben az években élesedett ki a vita a mezővárosban lakó nemesek és a magisztrátus között, a nemesek közteher vállalása és főbíró illetékessége ügyében. (1592. 312/1, 331/1, 345/5 reg.) Zálogbirtoka is volt Szoboszlón és Hegyesen. (1595. 198/10 reg.). Felesége Deák (Literátus) Fodor Péter leánya, Katalin. Apósa jelentékeny vagyonú patricius polgár, a feleség is kalmár asszonyjelentékeny összegek miatt perel. (1594. 23/3, 47/8, 1589. 199/9, 206/3, 1594. 13/7,8, 14/2, 15/7,8, 93/4, 1596/ 228/3,4, reg.) E két év alatt több ízben és hosszabb ideig van távol a várostól, írnokok helyettesítik. (1595. 144/6 reg.)
