Katonai tábortól a mezővárosig - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 31. (Debrecen, 1999)

egyenlő akaratból minden jószágocskáját bizták vala Zavith Erzsébetnek, Gyarmati Gergely hitestársának, mint tutrixnak kezére. Ezen specificált személy atyafiai peniglen igaz vérségét és atyafiságát nem denegálván az nyomorult, specificált rabokkal, annyival szaporította pínzeket, hogy amikor az Isten az világbúi kiszólította volt és találtatott summáson flor. 266 // 12., melyet mikor az tutrix kimúlt volna ez világbúi, mi specificált személyek minden fogyatkozás nélkül a szoboszlói nemes tanács előtt, a közönséges háznál kezekből az attyariaknak kiadtanak ím következő rend szerént. Attyafia, Zavith Kata, Kökényesi István hitestársa, négy leányával, egyenlőképpen egymás között felosztván, vettek kezekhez flor. 105. den 20. Másodszor Márton Susánna, édesattyja, Márton Pál leánya részére vett kezéhez flor. 117. den 20. Ennek utána Gyarmati Gergelynek conferált a felesége pro conservatione testamentaliter flor. 12. Énnekem, Harangi Jánosnak peniglen káromért flor. 10. f Pásztornak és életje takaróknak fizetése egyszer is, másszor is flor. 22. És így számot adván, nemes tanács előtt summáson kezemből kiadtunk flor. 266 // 42., úgy hogy ennek utána, mirajtunk, ha Isten kiszabadíttatná szegényeket, vagy penig valamelyiket közűlök, rajtunk semmit keresni ne lehessenek, hanem kiki praescripta modalitate maga részét keresse az attyafiánál, melyet az város könyvébe beirattunk. Juratus nótárius Nemes Kecskeméthi Mihály uram substitutus hadnagyságában Írattatott. I. k. 163. pag. 1706. ápr. 20. Én Cseke Miklós ezen testvér öcsémmel, Cseke Istvánnal együtt adom tudtára mindeneknek, kiknek illik, hogy mi a mi édes öregatyánknak, Cseke Istvánnak fiai lévén, via irregulari, mint éretlen ifjak, Istennek és országnak törvényei ellen, az atyafiságos szeretetnek reguláján kívül, részegségünkben egynéhány ízben nemzetes Thuri István jóakaró lakos és residens atyánkfiának Közép utcában Tajti István és Nagy Ferenc uramék szomszédságokban levő nemesi házára, hatalmasul, kivont fegyverekkel reá mentünk, mely iterato cselekedet vétkünkért in facto flagranti comprehendáltattunk és őkegyelme jure prosequálván erősen bennünket, öreg atyánknak sok keserves siránkozásit, sok józan életű, emberséges embereknek instantiáit, kéréseket Thuri István jóakarónk istenesen megtekintvén, meggratiázott, és szabad akaratunk szerént ilyen conditióra mentünk, hogy őkegyelmének ezen cselekedetiről sem mi, sem atyánkfiai, sem magunk, sem barátunk személyében meg nem emlékezzünk, senki által szemére nem hányjuk, sem bosszút állani érette nem igyekezünk, többé ilyen és ehhez hasonló hatalmat rajta nem cselekszünk, sőt ha valaki véteni akarna is őkegyelmének, ha tehetségünkben leszen, oltalmazzuk, mindenekben jóakaratú barátunknak