Katonai tábortól a mezővárosig - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 31. (Debrecen, 1999)

nagyjából - vannak időrendben. Már az első lapon az 1696 április 25-el keltezett beírást közvetlenül követi az 1696 április 25 -i dátumú. Az 1711-i - záró évre vonatkozó beírás 1711. augusztus 11-i keltezésű, ez a 281-287 lapokon van, de ezt is 1783-ban megtalált írásból vezették be. Az is megállapítható, hogy azért is hagytak egy-egy beírás után több - kevesebb üres helyet, hogy oda ugyanolyan jellegű és tárgyú bejegyzést írhassanak. Ezt a jegyzőkönyvet 1787-ig használták, a 289-293 lapokon a helytartó tanács 1787. március 24. kelt rendelete van, a hajdúvárosok igazgatási szervezetéről. A közölt bejegyzések három kéz írásáról vallanak, valóban három jegyző nevét ismerjük. 1704. március 2-án Nánási Jakab van jegyzőként beírva, de már ez év október 11-től 1709. augusztus 4-ig Kürti István, 1711-ben pedig Csengeri Illés volt a jegyző. A városnak fizetett tisztségviselői ebben az időben a jegyző, a lelkipásztor, az iskola rektora mellett a ménespásztor, az ökörcsordás, a mészárosok - egyben székbirók - és 1701-2-ben a tolmács voltak. Nevét csak a jegyzőknek és a tolmácsnak jegyezték be. A három jegyző a hivatali latin nyelvben jártas, sőt bizonyos mértékig, jogtudó is lehetett, ugyanis peresetek kapcsán az irányadóul szolgáló Kithonich János 1619-ben megjelent perrendtartásra hivatkoznak. A közlés korszakából a jegyzőkönyv csekély támpontot nyújt a város igazgatási és igazságszolgáltatási szervezetére s tevékenységére. Pedig éppen ezekben az években alakult át a korábbi katonai jellegű szervezet civil jellegűvé, a főkapitány hatásköréből kikerülve a városok a kassai kamara igazgatása alá tartoztak. A közölt adatok alapján annyi megállapítható, hogy Nánáson ezidőben a választott vezető a főhadnagy (ductor primarius ), akit a közönség szavazatával ( communi suffragio ) választanak, inkább csak a dátumokból következtethetünk rá, hogy Szent György napján (ápr. 24.). De az már nem bizonyos, hogy minden évben új személyt választottak. Ugyanaz a lakos évente újra választva több éven át viselhette a főhadnagyi tisztet. A szokott formula " a főhadnagy tanácsával együtt" vagy ritkábban a " tanács egyező akaratából " arra utal, hogy egy több tagból álló testület első embere volt, de nem tudjuk, hogy ez a testület hány tagból állott. A nevük "esküdt bírák " (juratus assesor) legtöbb esetben valóban büntető ügyekben említődik. Az esküdtek között egynek különleges helye van, ez a " főesküdt ", aki egyben hadnagy " ductor secundarius ", a főhadnagy helyettese, ő az egyház klenodiumainak és a várost illető írásoknak az őrzője. Fizetésükre nincs utalás, néhány peres eset záradékából következtethetünk arra, hogy a perköltséget általában három felé osztották. Egyharmada a főhadnagyot, egyharmada a város közönségét és a harmadik rész az esküdteket illette. A büntető perekben a bírságot két felé osztották.. Egyik fele a város közönségének jutott, a másik felén az esküdtek osztoztak.