Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 29. - A Hajdú-Bihar megyei zsidóság történetének levéltári forrásai (Debrecen, 1997)
Debrecen város
alapján készültek, elfogadtatnak és jóváhagyatnak s azoknak a város közönsége nevében leendő aláírásával polgármester ezennel megbizatván, az eként elfogadott, aláirt szerződések a m.kir. belügyminiszter úrhoz felterjesztetni rendeltetnek.- Egyidejüleg a helybeli r.kath. egyház, hivatkozással a városi tanácsnak ismételt sürgetéseire, ezennel felhivatik, hogy a már megállapított vonatkozó szerződést aláírva és felsőbb hatósága által jóváhagyatva mielőbb küldje be a városi tanácshoz... HBML IV.B.1403/a.25.k. - 255/14486/1904. 70. Debrecen, 1906. október 3. MAGÁNIMAHÁZ TARTÁSA Tekintetes Városi-tanács! Mély tisztelettel alulírottak a 11941/1906 sz. véghatározat ellen kénytelenek vagyunk fellebbezéssel élni. a t. határozat házunknál fenttartott magánimaházat beszünteti, a további nyilvános istentisztelet tartását karhatalommal való fenyegetés terhe alatt eltiltja. A határozat téves jelentésen, téves minősítésen és ezeknélfogva téves indokokon alapszik mert téves a t. végzés azon indokolása, hogy mi magán imaházat tartanánk fent házunknál. Az ügy felvilágosítása céljából meg kell ősmertetnünk elsősorban a következőket a zsidóistentisztelet rendjére és mineműségére vonatkozólag. Az imádkozást mindenki egyedül is végezheti, de az imák bizonyos része nem végezhető csak akkor, ha legalább is 10 felnőtt férfi, zsidó van együtt. így különösen a zsidó törvények által szigorúan előirt azon parancs, hogy a gyermekek szülőik után a gyászévben mindennap reggel és este emlékimát „kaddis”-t tartoznak mondani, csakis ezen 10 ember gyülekezetében mondható. Mi nem tartunk fenn magánimaházat e célból, hanem néhai édesanyánk múlt évben történt elhalálozása után ezen emlékima elmondhatása végett áthívtuk szomszédainkat és ezen tizes társaságban végeztük a vallásparancsoltakegyeletes imánkat. Életben levő nagyanyánknak, ki most 95 éves és összes gyermekeit elveszítette, leghőbb vágya és egyetlen vigasza, hogy ezen kegyeletes imát néhai édesanyánk az ő leánya után az ő jelenlétében végezzük, szobájából távozni képtelen lévén, ezt csakis úgy tehetjük meg, hogy az ő szobájában végezzük ezen imánkat. Szó sincs tehát magánimaházról! Mi is az a magánimaház? Magánimaházról akkor lehetne beszélni, ha mi az anya hitközségtől különváltan és annak intézményei mellőzésével tartanánk fenn imaházat. Mi azonban egyetlen tekintetben sem okozunk semminemű hátrányt az anyahitközségnek, sőt ha imádkozásunk alkalmával valamely kegyes célra egyik vagy másik tag ajándékoz valamit, a mint az idecsatolt nyugták igazolják, mindenkor beszolgáltatjuk az anyahitközségnek, a mi 307
