Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 29. - A Hajdú-Bihar megyei zsidóság történetének levéltári forrásai (Debrecen, 1997)
Hajdúkerület
51. A SZÁMVEVŐK JELENTIK, HOGY A TÜRELMI BÉR BESZEDHETETLEN Táblabíró Farkas István és számvevő Mócz András folyó évi jegyzőkönyv 920. szám alatt beadják jelentésűket arról, hogy a kebelbeli zsidóságnak 1841. évi december 8-ról 39731. szám alatt fensőbbileg az 1839, 1840, 1841. évekről parancsolt összeírásait, azért mivel az akkori zsidók közt mind személyeik, mind vagyonaik tekintetében részint halálozás, részint máshová költözködés, részint bukás miatt a jelen időig végére mehetetlen változások estek, nevezett évekről nem készíthették ugyan el, azonban azokat jelenleges állásukban a kiadott táblás jegyzék rovatai szerint összeírták, mi ha meg nem elégeltetnék, arra nézve, hogy mit kellessen tenniük az esetben, midőn személyeikre nézve sem a rovatos összeírások, sem a halottak jegyzőkönyve, mely a zsidóságnál nem is létez, biztos útmutatóul nem szolgálhatnak; a vagyonukat illetőleg pedig semmi nehezebb feladat nincs, mint a zsidóság vagyonmennyiségének, nem ezelőtt 3-4 évekkel lehetett, hanem a jelenlévőnek is pontos és biztos kitudása, mivel a most ittlakók vallomásai legszigorúbb utánjárás mellett is abban öszpontosulnak, hogy az elhalt vagy elköltözött zsidó vagyonát a mindenhatón kívül más nem tudhatja - a Kerület további utasítását kérik - egyébiránt jónak látják említésbe hozni, hogy a zsidók jövendőbeni pontos összeírása végett, akár egy állandó küldöttség rendeltetnék, akár annak az évenkénti népesösszeírás alkalmávali eszközöltetése elhatároztatnék. A zsidóság türelmi bére tartozása aránylagosabb kivetését tárgyaló felülről leküldött kérelem felöli körülményes jelentés adhatása végett a zsidókat kérésök alapos voltának bizonyítására szolgálható indokaiknak írásba foglalva való előadására felszólították, s ennek eredményéül a 8. számú mellékletet felmutatják, melynek és az e tárgyban kelt minden fensőbb királyi parancsoknak Kerületi határozatoknak összevetése nyomán véleményökkel odajárulnak hogy: 1./ Az egész türelmi bérnek 16000 ft-nak az ország törvényhatóságaiban lakó zsidókra történt szétosztása 1829. évben véghez jutott e Kerületben lakóra 892 ft. 03 kr., mely különben csak 828. évben lett nyilvánossá; e teherrészt azok akkor mindjárt felette sokallották, s akkori bírájok Fried Dávid, ki mostmár Debrecenben lakik, azt sem szét nem osztotta, sem be nem vette soha, hanem fensőbb helyen panaszkodott mindaddig, míg nem ennek sikeretlen volta felől meggyőződvén, nem csak a bíróságról lemondott, hanem a Kerületből is kiköltözött. E szerint az azon idő óta, a már elhaltak, elköltözöttek személyeire szaporodott türelembéri tartozást is az azóta ideköltözöttek, s jelenleg ittlakóknak - kiket sem számukra, sem tehetségükre nézve nem lehet az 1829. évi összeírásban foglaltakkal párhuzamba tenni - kellene viselni... A küldöttség jelen véleményes jelentése a nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartó Tanácshoz azon hozzátétellel rendeltetik felterjesztetni, miszerint az abban kifejtett körülmények és okok, melyeknél fogva a kebelbeli zsidóság a türelmi bér aránylagosabb felosztását kérte, általa is alaposoknak ismertetnek; egyébiránt abba, hogy az eddig elhanyagolt türelmi bér beszedése elmulasztásáért ki lehet felelős a Kerület nem ereszkedvén bele, a jövendőbeni összeírásra nézve ezennel elhatározza, Hajdúböszörmény, 1844. 184
