Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 28. - Debreceni alapítványok a 20. században (Debrecen, 1997)
Bevezető
5 veszik, mi maradt reájuk őseiktől, azt felosztják s egyik az ősi háznál marad, a másik pedig elviszi: örökségét, s házat épít magának. Idők viszontagságai miatt a protestánsok ily osztályai nem dicsekedhetnek, száműzetnek az atyai háztól, örökségükből kitagadtatok...”5 A protestánsok egyházszervezésük során arra kényszerültek, hogy maguknak kellett a megmaradásukat biztosító gazdasági erőforrásokat megteremteni. A szükséges javakat a protestáns egyházak nagyobbrészt hívek jótéteményeiből nyerték. A debreceni egyházközség keretében működő Kollégium - de ide sorolandó a tanítóképző és a gimnázium is - éltetéséhez és fejlesztéséhez Magyarországon különféle közösségek, eltérő rendű és rangú magánszemélyek, református gyülekezetek, református erdélyi fejedelmek és néhány külföldi egyház járultak hozzá. A kollégiumnak magánszemélyek által való javadalmazásának három típusát különböztetjük meg, az alapítványt, a hagyományt és az adományt. Az alapítvány (fundatio) olyan pénztőke (capitalis), amelyiknek a Kollégium csak a kamatát (interes) használhatta fel arra a célra és oly módon, amire az alapító felhatalmazást adott. Az alaptőkéhez általában nem lehetett hozzányúlni, legfeljebb külön engedéllyel. Csaknem valamennyit végrendeletileg testálták a Kollégiumra. Az alapítványok jogi természetének megértéséhez ad kulcsot az alapítványokról 1906-ban készített törvénytervezet.6 Az indoklás szerint: „Az alapítvány létesítése tulajdonképpen nem egyéb, mint bizonyos vagyonnak valamely közérdekű cél részére való ajándékozása.” A magyar jog az un. alapítványi szabadság elvét fogadta el: az alapítási szándék önmagában külön engedély és regiszterezés nélkül elegendő az alapítvány tényleges létrehozásához. Az alapítványi cél meghatározásánál tekintettel kell lenni arra, hogy az közérdekű, tartós legyen és ne ütközzék törvényes tilalomba, közerkölcsbe, közrendbe.7 Az alapítvány modern magyarázatát az értelmező szótár a következőkben adja meg: „Olyan vagyon, amelynek jövedelme művelődési, egészségügyi vagy más köz- és magáncélok szolgálatára van rendelve.” A hagyományhoz is végrendelet révén jutott a Kollégium, az alapítványtól azonban lényegesen különbözött, mert az adományozó nem szabta meg a felhasználás útját-módját, az iskola bármikor elkölt- hette, szükségletének megfelelően. Amennyiben megtartotta, tetszése szerint kamatozó tőkeként is forgathatta. Az adományokról a Kollégium a jótéteményesektől már semmiféle írásbeli utasítást vagy bizonyítékot nem kapott. Ezek valójában olyan önkéntes adakozások voltak, amelyeket nem segélygyűjtö diákok szedtek össze. Gazdálkodási kötelezettségek nem terhelték, ezért a Kollégium akár pénzben, akár természetben jutott hozzá, jól tudta hasznosítani. 5 Uo. 6 Törvénytervezet az alapítványokról (Előadói javaslat). Budapest, 1906. 1906. 31.1. Idézi: Gazdag István: Debreceni alapítványok az első világháború előtt. In. Hajdú- Bihar Megyei Levéltár Évkönyve. XIV.k. 7 Dr. Tamás Lajos: Egy jogi intézmény múltja, jelene és jövője. (Az alapítvány) Studia Iuridicia Auctoriate Universitatis Pécs Publicata. 40.sz. (Szerk. dr .Ádám Antal)
