Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 28. - Debreceni alapítványok a 20. században (Debrecen, 1997)
Dokumentumok
142 6. A debreceni kollégium igazgatója, amennyiben az alapítványból részére járó tiszteletdíjat tényleg felvette, a felvételt követő első ülésen egyszerű tudomás és nyilvántartás végett tartozik a kollégiumi felsőoktatási tanácsnak bejelenteni úgy a felvett tiszteletdíj összegét, mint az alapítvány legutóbbi tőke mennyiségét, amelynek megállapításánál természetesen - az előbbi /vagyis a felvett tiszteletdíj/ figyelmen kívül hagyandó. 7. A „Sass Károly és Csécsy Juliánná örök alapítványát” bíróságokkal, más hatóságokkal és harmadik személyekkel szemben, a debreceni református kollégium gazdasági tanácsa jogosított és köteles képviselni. 8. Az alapítólevél végleges megállapítása után, a debreceni kollégium felsőoktatási tanácsának jegyzőkönyvébe egész terjedelmében beiktatandó. TtREL II.22.C.1.119. Sass Károly Nyirmedgyesen született 1819.április 12-én. A szabadságharcban a világosi fegyverletételig Klapka György majd Nagy Sándor József tábori törzspapja. Ezután 1854-től haláláig az albisi ref.egyház lelkésze. Meghalt 1895Julius 1- én.Hitvese, Csécsy Julianna előbb szokolai majd siteri lelkész özvegye. Csécsy József érkeserüi lelkész leánya. Meghalt 1897. február 23-án. Debrecen. 1923. január 28. 141. Sándor Pálné alapítvány ALAPÍTÓLEVÉL Sándor Pál budapesti lakos, nemzetgyűlési képviselő felesége elhunyta alkalmából 50000 korona adományt bocsátott Dr. Baltazár Dezső püspök rendelkezésére az általa megjelölendő jótékony célra. A püspök ur 1922 évi december 1-én 1672. sz. leiratában ezen adomány mikénti felhasználása tekintetében a következő rendelkezést tette: „Kérem ez 50000 /:ötvenezer:/ koronát örök alapítványként a kollégium pénztárában kezeltetni. „Sándor Pálné alapítvány”czímen. Kamatai minden tanév derekán, az első félév zártával a lelkész képző intézet javaslatára a püspök által, a héber nyelvben legjobb előmenetelt tanúsító másod éves theologusnak lesznek ösztöndíjul adományozandók.”... TtREL lI.22.cJ. 120.
