Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1573 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 22. (Debrecen, 1992)

1. Deák Makai (Literátus Makaj) Péter és felesége Erzsébet asszony egymás között egyezséget kötöttek, amelyet szórói-szóra, ilyen tartalommal bemutattak: „Tyztelendo urajm, en az toruen melle semmi keppen lelkem ismerete ellen nem akarok állanom, sot inkább koniorgok az hatalmas Istenért az en Uramnak, hogy ne nézze az en wtole sokszor való el futásomat, az felet wrea való perrel sok Emberek tanácsából való támadásomat es ellene való iarasomat, kiben vetettem az Isten ellen es w kegielme ellen, hanem w kegielmenek az istenért, ezt az en utolszori bűnömet meg bocsasa. Tekincze meg az Istent ez mai nagy niomoru voltomban es az toruen zerint magzataimtul el zakastwan engem ne vészen szeme elol, orok aruasagra w kegielme hanem ez utolzory koniorgesemet meg halgatwan fogaggion hozza w kegielme az hit szerént, az my keppen en nekem megh eskwtt vala, hogy holtig el nem hagy engemet. Ha penig w kegyelme ez uthan w tule walo el futasom felöl vagy w kegielmetül perlodesem felöl en hozzám gianakodnek, ithon, zabád akaratomból kegielmetek előtt w kegielmenek hitemre tyztessegemre fogadást teszek es azt mondom, hogy Isten engem ugy segiczen az en igaz hitemben, hogy en az en Uramtol soha többe el nem futok, valahova tezzen engem w kegyelme, sem vele en többe nem perelek, mert ugyan nincz oka az en Urammal való perlodesemnek, hanem holtig tyzta sziwel és zeretettel az en hitem szrint, kitt neki attam örömest akarok zolgalni, mint Vramnak, ha penig engem zem elol el akar vetni w kegielme, nincz mit tennem, valamint elei, de en semmi marhaiat w kegielme bosszúságára nem akarom megfoztani, hanem ha mit io akarattiabol nekem akar w kegelme adni, azt io nevén veszem, ezt tudván, hogy Isten nekem is fogadása zerint gondomat viseli es megh itelj Isten azokat, kik igazitoi és kik izgatoy woltanak az mi háborúságunknak. Makai Petemé Deakne Ersebet. -349. oldalDie Gregorii papae (márc. 12. csütörtök) 1. Szabó (Zabo) Bona özvegye, Erzsébet asszony, mint felperes és Bondi (Bondj) János alperes között említett Szabó Bona javai tekintetében olyan ítéletet hoztunk, hogy az árvák része Bondi Jánosnál maradjon, oly feltétellel mégis, hogy száz forint után a nevezett asszony részére Bondi (-) János minden évben tíz forintot tartozik az árvák tartására adni. Ha azonban Bondi János azzal a pénzzel kereskedni nem akarna, akkor az adassék valaki más megbízható embernek, aki tartozzék száz forint után járó haszonkamatot megadni. Az árvák pedig az említett asszonynál él-