Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1570 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 18. (Debrecen, 1988)

ELŐSZÓ Az 1570. év egyik legfontosabb eseménye Debrecen számára az volt, hogy míg az előző évben János Zsigmond erdélyi fejedelem a mezőváros földesuraként rendelkezett, most újból enyingi Török Ferenc a birtokosa. Az országos jelentőségű eseményeknek nem találjuk lecsapódását a tanácsülési jegyzőkönyvekben, pedig az év augusztusában egyezett meg I. Miksa és a már nagybeteg János Zsigmond Speyerben, mely szerint a Szapolyai család kihalta után az uralmuk alatti terület a Habsburg-királyra száll. Ebben az esztendőben a török hódoltság és a Partium érintkezésén nem voltak hadjárások, de a hódoltsági adót fizető város ekkori jegyzőkönyvi bejegyzései is említést tesznek a törökről. Meglepő, hogy bár 1570 tavaszán Debrecen mellett verték le a Karácsony György vezette előző évben indult messianisztikus elemekkel átszőtt ideológiájú törökellenes jobbágyparaszti felkelést, a jegyzőkönyvben csupán a fekete ember egy ítéletére történik utalás. A város békés életére utaló egyik legfontosabb jelenség, hogy polgárai változatlanul élénk gazdasági kapcsolatokat tartottak közvetlen környékükkel és a távolabbi országrészekkel. Ilyen vonatkozásban több mint 50 helységnevet közöl, s ezek között Várad szerepel a legtöbbször. Különös figyelmet érdemel a város hivatalos küldöttei útjainak megörökítése, amiből kitűnik, hogy valamennyi országrésszel — királyi Magyarország, török, Erdély — tartották a „diplomáciai" kapcsolatot. A város és környékének átmeneti nyugalmi állapotára utalhat az a tény is, hogy a korábbi időszak nagyszámú beköltözőjével szemben ebben az évben mindössze ketten kérték a debreceni polgárok sorába való felvételüket. A város gazdálkodásában az ipar fontos helyet foglalt el. A céhes iparok közül ebben az évben a vargákkal foglalkozott több ízben a tanács. Egyik esetben a peres ügyek fellebbezésének módját határozta meg: elrendelte, hogy a fellebbezést ezentúl nem a peres felek, hanem a céh választott mesterei vigyék tovább a teljes szenátus elé. A céh belső életének szabályozására vonatkozott az az utasítás, amely kimondta, hogy a városba jövő legényeket a mesterek szabadon szegődtethetik. Ezek a jelenségek már előcsatározásai lehettek a vargák és a tanács közötti még ebben az évtizedben bekövetkezett összeütközésnek. A jegyzőkönyv fontos adatokat közöl a jelentős kereskedelemről is. A debreceniek kereskedésében kiemelkedő szerepet töltött be a sókereskedelem. De még ennél is jelentősebb volt a posztó, nem véletlenül említik ezt az árufélét legtöbbször. Külön érdemes felhívni a figyelmet az igazságszolgáltatási eljárásokban bekövetkezett változásokra. A három országrész határára szorult város polgárai peres ügyeiket ugyan saját bírói fórumaikon kezdték, fellebbezési igényeikkel azonban az erdélyi fejedelmet, a királyt és a szolnoki kádit egyaránt megkeresték. Az 1570. évi jegyzőkönyv településtörténeti szempontból is haszonnal forgatható. Több olyan utcanév említésével találkozunk, amelyek a későbbiekben eltűnnek, mint pl. a Szent László utca, amelynek mai ismereteink szerint ez a legkésőbbi említése. A Kis utcát szintén ekkor örökítették meg. Szerepel az Új utca neve is, amely ezekben az években alakult ki. A bejegyzések sokat árulnak el a házastelkek területén lévő kertekről, gyümölcsöskertekró'l. Figyelemreméltóak a jegyzőkönyv építkezésre vonatkozó tudósításai is. A telkeken elhelyezkedő gazdasági melléképületek közül istál-