Pósalaki János: Debrecen siralmas állapotának megvilágítása 1685-1696 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 17. (Debrecen, 1987)

hárításán fáradoztunk, kivált a végét elérvén és a diplomát, avagy privilégiumos donatiót expediáltatván, s kezünkhöz vévén, együtt hozánk haza. Annak utána a méltóságos tárnok székin, a királyi városok gyűlésén, Pozsonyban praesentálván, városunknak azon nemes társaságban actuális incorporáltatását együtt munkálkodtuk és nyertük. Ezen megbecsülhetetlen és nem 50—60 esztendőkre, hanem Debrecen városának fennállásáig (kit Isten sok saeculumokra terjesszen) tartó jó szíves fáradozásomért, nem vétkezném, ha mondanám, hogy megérdemlenék ft. 600. 4-° Ezenkívül is sok rendbéli nagy dolgokban: Bécsben, Posonban, Budára, Cassára, commissariusokhoz, generálokhoz és más méltóságokhoz: nevezetesen Eugenius herceghez, egy recomendatoria leveléért Buda felé és onnan a Duna vizének túlsó mellyékén, Dalmatiában, nagy pusztaságban, erdőkön és sűrű tolvajokkal teljes utakon, helyeken másodmagammal minemű félelemmel mentem (melyet német generálok és velem több esméretes tisztek csudálkoztak, hogy mertem és hogy-hogy lehetett olyan annyira mennem, hogy meg nem öltek? És mondották azt is, hogy akik oda küldöttek, el akartak veszteni). Onnan ismét a Dunának innét való részén, hasonló félelmek között visszajöttem. Ama kemény és nagy emberrel, Amadeus comes de Solari nevű colonellussal, egy néhány ezerekbül álló kártétel miatt való veszekedésben, tusakodásban a rajta elnyert győzelemig; úgy Corbelli nevű generálnak, a piacon megveretett és megholt szolgájáért dühös haragjának és fenekedésének elhárításában; úgy más utakon is mennyit fáradtam, jártam? azoknak leírásábul egész históriai könyv telnék. Mely sokrendbéli fáradságomért, annyi sok esztendők alatt, hacsak aprónként lett volna illendő remunerációm, könnyen extendálódhatott volna ad fi. 1000. 5-°- Mindezek felett az utolsó mótusnak kezdetiben sok reménkedésimmel, siránkozásimmal, feleségemnek, gyermekimnek és minden jószágimnak veszedelmére, praedálására való maradásával és semmi egyéb mentségemmel el nem távoztatható, hanem kintelen bécsi rekedésemnek alkamatosságával rajtam esett sok kárvallásimnak és magamnak, elhagyott házam népinek szenvedésük, gyötrődésük aránt való, igaz törvényes praetensiómat ide nem számlálván, hanem más hasonló praetensióim sorjában tévén csak elindulásomkor nagy asseveratióval és assecuratióval szolgálatomnak mindenek felett bűséges remuneratiójárul tett ígéret szerint legalább megérdemelnék fl. 200. Debrecen, die 17. Augusti 1714. HBML. IV. A. 1021/a. 1037. sz. „B" jelű irat.