Pósalaki János: Debrecen siralmas állapotának megvilágítása 1685-1696 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 17. (Debrecen, 1987)
kik állapotomat nem tudták, főcsóválással fognak álmélkodni: ilyen város hasznos jó szolgájának maradéka mire jutott? Ezen való szomorkodását és gondolkodását nekie is titkos szomorúsággal naponként szemlélem. Ilyen nagy nyavalyának orvoslását keresni, senki nem ítélheti illetlen dolognak, — sőt elmulatni hadni, tudatlan vakmerőségnek és vakmerő tudatlanságnak akárki mondhatná. Én penig hol tudnám egyebütt keresni és kitül várhatnám másoktúl Isten után, az holott kik között és kiknek szolgalatjában esett rajtam és akiket sok törvények és törvényes regulák szerint illeti az orvoslás. Kérem azért kegyelmeteket, találja fel módját jó ígérete szerint és kövesse el, hogy sokrendbéli hasznos szolgálatimnak vehessem avagy csak résszerint való remuneratióját és nemes város szolgalatja mellett való sok kárvallásbeli helyes praetensióimnak obtineálhassam piacidé complanatióját, hogy ilyen extremitásokban ne kénteleníttessem extremumra fakadnom, considerálja kegyelmetek: 1- °- Hogy minden jó respublicának fundamentuma a gonoszok megbüntetése és a jóknak megjutalmazása. 2- °- Isten őszent felsége is ezen úton jár, a gonoszokat büntetés, a jókat jutalom nélkül nem hagyja. 3_tio. A zo ktul is, kik őfelsége képét viselik, azt kívánja és amint az egyiknek, úgy a másiknak elmulasztásáért igen haragszik és kemény büntetéssel fenyegetőzik. És büntet is, mint, hogy mindkét rendbelinek példával teljes a szentírás. Kegyelmetek énbennem mutathatja meg, hogy tisztinek eleget tészen, és amint énvelem cselekszik, várhatja és maradékira Isten áldását. Idvezítőnknek mondása szerint: „aminemű mértékkel másnak mértek, olyannal méretik néktek". Én is nagyobb csendességgel szállhatok koporsóba, amíg penig élek, naponként erőtlenítő vénségemhez képpest nagyobb vidámsággal szolgálhatok. Debrecen, 26. Decembris 1713. igaz szolgája hazafia Pósalaki János mp. HBMLIV. A. 1021/b. 1037. sz. „A" jelű irat. 4. Pósalaki János második folyamodása Debrecen 1714. aug. 17. Némely nevezetesebb szolgálatimnak summás lerajzolása és azoknak remuneratiója eránt való projectumim. 1-°- Siralmas emlékezetű Caraffai esztendőkben erőnk felett reánk imponáltatott képtelen summáknak és tovább elviselhetetlen terehnek alább, kisebb és másokra nézve már elviselhető számban és mértékben való szállítására 20 vagy 22 esztendők forgása alatt, hányszori utazás, mennyi fáradozás, méltóságok szívének enyhítésére mennyi epekedés, vigyázás, leselkedés, bágyasztó tekergés kívántatott, nehéz volna megfontolni. Mindezekre és több hasznos munkára Isten segítsége által legelsőbben a jeget én törtem, legtöbbet én munkálkodtam, hol egy, hol más mellettem levő mások is én nyomomon jártának. Többek között midőn az egész országra vettetett nagy summának felosztása a magyar státusok kezére bocsáttatván, városunk terhe igen megsúlyosíttatott, és 12 portaszámra neveltetett volna és az egész repartitiónak expeditiója a méltóságos kancelláriára ki is adatott volna, akkoron Bécsben csak magam lévén, és híremmel esvén, minemű gyötrődésben és búslakodásban estem, merültem, megorvoslásában minemű törekedéssel epekedéssel fáradoztam és a nagykegyelmű Istennek csudálatos
