Pósalaki János: Debrecen siralmas állapotának megvilágítása 1685-1696 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 17. (Debrecen, 1987)
szeült országgyűlésen — ez döntött a törvénybe iktatásról — azonban nem volt jelen. 66 Ez az országgyűlés az állandó hadsereg fenntartása miatt bevezetendő' adó arányos felosztása érdekében országos összeírást rendelt el. A királyi városokat és vármegyéket más-más városból és vármegyéből kiküldött biztosok írták össze 1715 július—október hónapok folyamán. Az összeírások felülvizsgálatára és vizsgálat után kivetendő repartíció felosztására a nádor Pozsonyba összehívta a megyék és városok követeit. Pósalaki János az 1715-i tisztújításon ismét megkapta az első szenátori széket és a város összeírását végző biztosok mellett egyik képviselője volt a városnak. A nádori meghívólevélre Dányádi János követtársával október l-jén indult Pozsonyba és a tárgyalások elhúzódása miatt csak az év utolsó napján tudtak hazaindulni. 67 A gyűlésen történt eseményekről és az ott folytatott tárgyalásokról sűrűn és terjedelmes levelekben számoltak be küldőiknek. A levelek nagy részét Pósalaki írta, minthogy a tárgyalásokat is nagyrészt ő folytatta. A levelek nemcsak arról tanúskodnak, hogy írójuk stílusa fordulatokban gazdag, hanem arról is, hogy miképpen kellett viselkedni egy városi polgárnak a kora újkori hivatalszervezet útvesztőiben. Aztán arról is, hogy milyen távolság választotta el a negyedik rendet, a másik három rend hatalmi reprezentánsaitól. 68 Debrecen a felszabadító háborúk kezdete óta abba a hírbe keveredett, hogy minden más helynél népesebb és gazdagabb. Az összeírás előkészítése során a másik három rend küldöttei mindent elkövettek, hogy a várható adóterhekből minél többet hárítsanak a negyedik rendre, a városi polgárokra. Azt sem titkolták, hogy a királyi városok gazdasági helyzetéről is képet akarnak kapni, ezért az összeíró biztosokul a vármegyék küldötteiből kívántak kineveztetni. Az összeírott város magisztrátusának annyi joga volt, hogy a vármegyei küldöttek mellé az összeírás tartamára néhány küldöttet állíthatott. A várossal szemben már az előkészítő tárgyalások során megnyilvánult az ellenséges hangulat. Ennek egyik szítója Károlyi Sándor volt. A tanács ezt felismerve, ötven cseber bort (kb. 300 liter) küldött neki ajándékba, hogy „ha már meg nem szolgálja is, ne ártson". 69 Ez, a város iránt megnyilvánuló rosszakarat még csak fokozódott az Összeírások felülvizsgálatára összegyűlt nádori konkurzuson. Számos szándékosan elejtett kijelentés és célzás tanúskodott erről. Pósalaki jelentése szerint: „nagy hírünk mindennap terjed". A katonai beszállásolásról szólva, a kancellár kijelentette: „Négy vagy öt Pozsony is beleférne Debrecenbe, hogyne supportálhatna (vállalhatna) el hat compagniát (századot)." A követek tiltakozására pedig „igen bal szemmel néznek reánk, akárki mellett elmegyünk, mintha nem ismerne, úgy tekint". 10 December első napjaiban került sor a felső-magyarországi megyék és királyi városok összeírásának felülvizsgálatára. Ilyesféle megjegyzéseket hallottak a hiányok emlegetésekor: „nem annyit adnak elő a debreceniek". A városok által használt praediumoknál megjegyezték: „leszen a szegény debrecenieknek vagy húsz"... A vámbevételek értékelésénél Károlyi Sándor epésen megkérdezte a követektől: „hány ezerekre írta kegyelmetek a vámot"? „A szomszidok mondották, meg lehetne avval az egész várost kővel rakatni, mint Pozsonyt, vagy Bécset." „Annyi ezer vámot nem kar66 Debrecen története i. m. II. k. 137—142. old. 67 HBML. IV. A. 101 l/a. 28. k. 488., 707. old. 68 A levelek a levéltár IV. A. 1011/r. fondja első iratcsomójában keltezés szerint rendezve találhatók. 69 Debrecen története, i. m. II. k. 147. old. 70 HBML. IV. A. 1011/r. 1. cs. 1715. nov. 23., dec. 1.
